Ég a gyertya, ég! Csak bajt ne hozzon!

Ég a gyertya, ég, el ne aludjék…, cseng a fülünkben az adventi időszakba lépve az ismert karácsonyi dallam. Amely a valódi gyertyalángokkal együtt a meghitt otthonokban valóban még fényesebbé és meghittebbé varázsolja az ünnepet – és amely az év végi mulatságok felelőtlenségei miatt a munkájuk dandárját éppen ekkortájt végző tűzoltók számára ugyanakkor fájdalomkiáltásnak is tűnhet.

„A tűzzel játszani, jaj nem szabad!”, intett óva Kalmár Pál még békebeli tangó-slágere is – és bár ő éppen a hölgyek csodafegyverérét énekelte így meg, a szépség a gyertyalánggal is megégetheti az óvatlanokat.

Józan ésszel mindannyian értetlenül állunk a katasztrófavédők örökkön ismétlődő, ám a sokszor tragédiába torkolló baleseteket látva süket fülekre találó figyelmeztetései ellenére minden karácsonykor-szilveszterkor megsokszorozódó lakástüzek előtt. Hiszen valószínűleg már az ovisok is kívülről fújják a gyertya- és csillagszórógyújtáshoz kötődő óvintézkedéseket. A kicsit nagyobbak pedig már az egyre nagyobb teret hódító elektromos dekorációk, fényfüzérek helyes kezelését és veszélyeit is ismerik.

Bár biztosan rajtunk kívül álló okokból is lángra kaphat a karácsonyfa, az adventi abrosz esetében már inkább gyanítom, sok baj abból származik, hogy éppen az emlegetett józan ész fogyatkozik már meg a jelenlévők között. Ha a statisztikák nem javulnak, nem ártana az autózás mintájára új biztonsági szlogent alkotnunk: Ön vagy iszik, vagy tüzel!