Mohács csodaszép, de nagyon hiányzik a halászlé - panaszolja olvasónk

Hogy stílszerű legyek, bizony sok víz lefolyt azóta a Dunán, mióta utoljára Mohácson jártam, de az akkor szerzett sok szép élmény miatt mindig is vágytam arra, hogy családommal ismét felkeressük a várost.

Erre most hétvégén került végre sor, s bizony leesett az állam! A helyben lakók talán észre sem veszik azt a rengeteg változást, fejlődést, ami az elmúlt pár évtized során történt, bátran mondhatom, hogy Mohács egy igazi kis ékszerdobozzá vált, s ahogy hallottuk, a következő években tovább gyarapodik, csinosodik a város.

Időhiány miatt a helyi és környékbeli látnivalóknak csak egy részét tudtuk felkeresni, bringáztuk a Duna-parton, kár, hogy a magas vízállás miatt megmártózni nem tudtunk.

A rekkenő forróság az esti órákra enyhült kissé, s igazából akkor gondoltunk arra, hogy jó lenne a napot az általam korábban már megismert és nagyon megkedvelt mohácsi halászlé elfogyasztásával megkoronázni.

Este kilenc körül járt már az idő, a helyiektől kérdezősködve megtudtuk, hogy a legendás halászcsárda - ahol először kóstoltam anno ezt a csodálatos étket, amit nem is értek, hogy miért nem hungarikum - évekkel ezelőtt bezárt.

Kiderült az is, hogy  a vendéglátóegységek többsége, ahol készítenek halászlevet, kilenc órakor bezár. Egy ugyan tízig tart nyitva, de mivel a halászlé készítése csaknem egy órát vesz igénybe, nyugodtan megenni ott sem tudtuk volna már.

Így hát erről le kellett mondanunk, persze nemcsak nekünk, hanem másoknak is, akiknek az esti órákban lenne kedvük enni egy igazán finomat.

Mindez nagy kár, de reméljük, hogy legközelebb, amikor Mohácson járunk, a helyzet már ebből a szempontból is kedvezően változik.

Név és cím a szerkesztőségben

Ha érdekeset látott, hallott, mondja el nekünk! A 06 30/3511-111-es számon várjuk hívását minden hétköznap 8 és 16 óra között.