A külföldön dolgozó orvosokat próbálják Pécsre csábítani

Szomorú, de igaz: az elmúlt évben végzett orvosok harmada, de lehet, hogy fele már nincs Magyarországon, s a PhD-fokozatot szerzők jelentős része szintén rövid időn belül külföldön próbál szerencsét különböző egyetemeken, kutatóintézetekben. A folyamat azonban nem megfordíthatatlan – az orvosi kar ugyanis sikeresen csábít vissza oktatókat, gyógyítókat.

– Nem titok, hogy két aduászra támaszkodunk: a visszatérőknek nyilvánvalóan nem lesznek nyelvi gondjaik, illetve annyit kerestek már kinn, hogy már nem elsődleges az ottanival versenyre kelő fizetés – mondta el lapunknak Miseta Attila, az orvosi kar dékánja. – Érdemes még megemlíteni, hogy a magyar orvostudományt mindenhol elismerik, így szakmailag is kihívás itthon dolgozni, s végül, egyáltalán nem gonoszkodva, a visszatérők esetében beszélhetünk egyfajta egészséges kalandvágyról.

Miseta Attila kérdésünkre egy példát is mondott a visszatérésre: Ábrahám István, a pécsi Klinikai Központ Élettani Intézetének egyetemi docense korábban éveken keresztül Új-Zélandon dolgozott, onnan sikerült visszacsábítani.

– Gyorsan beilleszkedett, és felvette a magyar ritmust – fűzte hozzá a dékán. – Az, hogy őt sikerült idehoznunk, nagy eredmény, úgyhogy ezen az úton haladunk tovább.

IVI-program: itt tartani, visszahozni, idehozni

A pécsi orvoskar már jó ideje próbálja felvenni a küzdelmet az agyelszívással – az egyik ilyen jellegű kezdeményezés a kutatói ösztöndíj. Koller Ákos tudományos dékánhelyettes lapunknak korábban elmondta: kulcsfontosságú, hogy a frissen végzettek számára megfelelő kutatási lehetőségeket biztosítsanak helyben – ezzel lehet ugyanis elérni, hogy gyökeret verjenek, és a későbbi külföldi tapasztalatszerzés után is hazatérjenek.

A pécsi orvoskar éppen ezért saját forrásokból épített ki egy ösztönző rendszert, az IVI-t, amely az „itt tartani, visszahozni, idehozni” szavak rövidítését fedi. Az IVI-re a pécsi orvoskar jelentősen áldoz saját forrásából, egy olyan ösztönző-támogatási rendszert kiépítve, amely a PhD cím megszerzéséért dolgozó huszonéves doktoranduszoktól kezdve egészen a már tudományos fokozattal rendelkező 40 év alatti kutatók-oktatók számára biztosít lehetőségeket kutatásaik anyagköltségeinek finanszírozására, rangos magyar és nemzetközi konferenciákra való kijutásra.

Néhány nap Anglia, aztán néhány nap Magyarország

Két olyan orvossal is sikerült beszélnünk, akik „angliáznak”, azaz magyar praxisuk megtartása mellett Nagy-Britanniában is dolgoznak. Egyikük vasárnap este száll repülőre, hétfőn és kedden egész nap dolgozik egy angliai klinikán, majd késő éjjel hazaszáll, s szerdán már Pécsett kezdi a munkát. Ő elmondta, pontosan tudja, hogy ezt nem lehet sokáig így csinálni, fizikailag és szellemileg is roppant kimerítő a folyamatos utazás, ám mivel anyagilag jól jár, egyelőre megfelel neki ez a verzió – bár azt őszintén hozzáfűzte, hogy a családja, gyerekei nem ennyire elégedettek.

A másik orvos általában két-három hetet van egyvégtében Londonban, ahol próbál minél kevesebbet költeni, és minél többet dolgozni, ügyelni – így elmondása szerint anyagilag roppant módon megéri a kinti munka. Ahogy elmondta, néha a szabadsága terhére is kimegy, de azt ő is elismerte, hogy túl sokáig ez az állapot nem tartható fenn, előbb vagy utóbb mindenképpen dönteni kell valamelyik munkahely, valamelyik ország mellett.