Erotika, ármány és kalandok – Vastapssal fogadta a közönség A három testőr küzdelmét

Átlagos kedd este, A három testőr premierje után néhány héttel. A Pécsi Nemzeti Színház megtelt nézőkkel, a páholyokban és a földszinten sem találni szabad helyeket. 

A táncosok heves vívó küzdelmekkel, akrobatikus forgatásokkal és erotikát sem mellőző jelenetekkel bilincselik le a nézők figyelmét.
Korábban a Pécsi Balett vezetősége is megfogalmazta, a produkció célja egyben az, hogy megcáfolják azt a vélekedést, miszerint a balett csupán rétegműfaj lenne. A bravúros emelések, a lendületes, filmszerű jelenetek és a minden érzékszervet lekötő vizualitás mind a show benyomását erősítik, de vajon mennyire tudják így megőrizni a történet mélységeit?

A három testőr eltérő hangsúlyokal dolgozik a karakterábrázolás terén

A látványos akció és show-elemek olykor háttérbe szorítják a karakterek jellemrajzának kibontakozását és a szereplők közötti kapcsolatok mélyrehatóbb bemutatását. 

• A három testőr – Athos (Tuboly Szilárd), Porthos (Koncz Péter) és Aramis (Szabó Márton) –, valamint D’Artagnan (Matola Dávid) alakja kevésbé kidolgozott, Buckingham herceg (José Blasco Pastor) csábítása is viszonylag gyorsan eszkalálódik a királyné (Kócsy Mónika) esetében. Bár Buckingham és Milady (Karin Iwata) valamivel több figyelmet kap, ők is kissé stilizált karakterekként jelennek meg. Ennek ellenére a művészek hangulatteremtő tehetsége és szakmai készségeik segítenek áthidalni ezt az űrt.
• Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy A három testőr kalandjairól készült népszerű filmek sem kifejezetten a karakterek mélyebb kibontakozására helyezik a hangsúlyt; a koreográfia némileg ezt a filmes megközelítést tükrözi, azonban a szereplők közötti kapcsolatok és személyiségjegyek feltárása némileg több figyelmet érdemelt volna.
• Kivételt képez az egyházi rangjához minden szempontból méltatlan Richelieu bíboros (Balogh Csongor) karaktere. Ő már a mozdulataiban is elkülönül a többiektől, feszült, szögletes mozgásával hitelesen ábrázolja a belső vívódást és az erkölcsi meghasonulást, így az előadás egyik legemlékezetesebb szereplőjévé válik Ujvári Katalin, Molnár Zsolt és Vincze Balázs koreográfiájában. Ezt a közönség is megerősítette, Balogh Csongort a közönség a tapsrend során az egyik legélénkebb ovációval fogadta.
• Szintén figyelemre méltó alakítást nyújt Kócsy Mónika, aki eleganciával és belső erővel formálja meg Anna királynét.

A látványvilág erősebbre sikerült a zenei alapnál

Riederauer Richárd zenéje helyenként kiválóan harmonizál a cselekménnyel, másutt azonban az elektronikus hangzásvilág túlzottan erőteljesen jelenik meg, néha már-már idegenként hat a kosztümös kaland történetéhez.

A díszlet (rakpArt galéria) és a jelmezek (Fekete Katalin) a Pécsi Balett produkcióitól megszokott színvonalat hozzák, a klasszikus jelmezek üde összhatást keltenek. A képkereteket idéző látványbeli megoldás váratlan és frappáns, további színt ad a produkciónak.
A három testőr, úgy tűnik, valódi sikerdarab lesz, s a táncosoknak sikerült megszólítaniuk a szélesebb közönséget. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés: hol húzódik a határ a művészet és a show, a közönségsikerre törekvő produkciók és a szakmaiság között?

A három testőr kardot ránt a táncművészetért

A Pécsi Balett vezetői gyakran hangsúlyozzák, a balett és a tánc ma is rétegműfajként van számon tartva, amely ellen láthatóan küzdenek. Eddigi erőfeszítéseik sikeresnek tűnnek, ugyanakkor természetesen fontos, hogy a végeredmény ne essen túlzásokba sem. Ez a feladat nem más, mint egy kötéltánc, amellyel minden, nem kifejezetten tömegműfaj képviselőjének szembesülnie kell a mai rohanó, TikTok-videókon és bulváron nevelkedő világban. 

Bízunk benne, hogy e könnyedséget az alkotók a jövőben is meg tudják őrizni, s be tudják bizonyítani, hogy a táncművészet értékgazdagsága széles közönségre hivatott. Ennek tanúja több száz néző, akik üdvrivalgással fogadták a produkciót, nem csak a premier estéjén, hanem egy átlagos kedd este is.