2 órája
Amikor Ady Endre Pécsen járt, egymásnak estek az újságírók a felolvasóestje után
A Pécsi Nemzeti Színház melletti épületet egykor Vigadóként ismerték a helyiek, ahol 1910. október 1-jén különleges eseményre került sor. Ady Endre olvasott fel verseiből, a Nyugatból ismert szerzőtársai oldalán. Az irodalmi szenzációt élénk érdeklődés kísérte, azonban a fogadtatás nem volt egyöntetűen pozitív.
Ma is láthatjuk a Színház tér nyugati oldalán álló épület falán az emléktáblát, melynek szövege így szól: „Ady Endre október 1-én e helyen – a hajdani Vigadó nagytermében – a Nyugat estjén, a Szabadgondolkodók Pécsi Társasága vendégeként verseiből olvasott fel”.
Fotó: Kovács Lilána / Forrás: Fortepan
Az 1910. október 1-jére, szombat estére hirdetett rendezvényen a Nyugat szerzői közül Ady Endre mellett Hatvany Lajos, Heltai Jenő és Ignotus Pál lépett az egykori Vigadó pódiumára.
A Pécsi Hírlap, a Pécsi Közlöny és a Pécsi Napló által élénken népszerűsített eseményt este nyolc órai kezdettel hirdették meg, ám az esti gyorsvonat késése miatt negyedórás csúszással indult a felolvasás. Előtte a neves vendégeket hivatalos küldöttség fogadta a pályaudvaron.
A Pécsi Napló emelkedett hangvételben számolt be az eseményről, melyre tudósításuk szerint „a nők szép, finom selymekben”, a férfiak „nagyrészt feketében” érkeztek, és „szenzációs élvezetek reményében helyet foglaltak a Vigadó sűrűn elhelyezett székein”, nem sajnálva a négy koronás belépődíjat sem. A folyóirat már a rendezvény előtt arról írt, a felolvasásra tömegesen fogytak az elővételben váltott jegyek.
- A lap tanúsága szerint az estet Hatvany Lajos nyitotta meg, aki arról beszélt, a Nyugat jelentős állomás a magyar irodalom fejlődésében, mely lehetőséget ad az íróknak, hogy végre szabadon fejezhessék ki legmélyebb érzéseiket, vágyaikat.
Azelőtt azt írták meg az írók, amit a közönség kívánt tőlük, most végre ott tart a magyar szépirodalom, hogy a publikum éppen azt kívánja olvasni, amit az irók olvasásra nyújtanak. És a Nyugat nélkül ez be nem következhetett volna
– olvasható az egykori tudósításban.
- Heltai Jenő három szellemes mesével folyatta a felolvasók sorát.
- Ignotus pedig mélyreható gondolatmenetében a magyar irodalom reneszánszának nevezte a Nyugat korát. Utolsóként, amint a Pécsi Napló szerzője fogalmazott, „a modern magyar poézis kitűnő és legolvasottabb lantosa”, Ady Endre lépett a közönség elé, s a „Szeretném, ha szeretnének” című, akkor éppen újonnan megjelent kötetéből szavalt. A tapsvihar hallatán ráadásként a „Rothschildék palotája” költeménnyel zárta pécsi felolvasását.
Ady Endre és a Nyugat szerzői megosztották az újságírókat
Az eseményt azonban nem mindenki fogadta egyöntetű lelkesedéssel. Míg a Pécsi Napló nagy érdeklődést mutatott és pozitívan tudósított a felolvasóestről, addig a keresztény-szocialista hangvételű Pécsi Ujlap élesen bírálta mind a Nyugat szerzőit, mind az őket népszerűsítő pécsi sajtóorgánumokat, valamint az esemény szellemiségét, melyről az október 4-i cikk szerzője szerint sokan csalódottan távoztak.
A Pécsi Ujlap különösen bírálta Ady Endrét, akit „Ultra-Petőfi” néven emlegetett, sőt arra tett utalást, hogy költészetét talán csak száz év múlva lehet majd megérteni. A kritikus beszámoló záró gondolata alapján a „törzsmagyarság” ízlése nem változott annyira az elmúlt húsz évben, hogy nyugalommal kész legyen befogadni a Nyugat szerzőinek műveit.
Ez a kettősség jól mutatja, hogy a Nyugat alkotói már saját korukban sokban megosztották a közvéleményt.
Míg az irodalomkedvelők nagyrészt lelkesedéssel fogadták az általuk képviselt, akkor rendkívül modernnek számító irányvonalat, addig mások idegenkedtek a folyóirat újító szellemétől, és inkább az irodalom hagyományos formáit részesítették előnyben. Az 1910-es pécsi felolvasóest tehát nem csupán irodalmi esemény volt, hanem a korszak társadalmi és kulturális törésvonalait is jól tükrözte.
