A közös munka a gondolkodást is megváltoztatja

Fülöp Zoltán

Konkrétan akkor, amikor a konyhában elmondták, hogy ez a nagy fehér itt a sarokban, ez bizony a hűtő, ami, most kapaszkodjunk meg, hidegen tartja az ételt, és ezért az nem fog megromlani. És még aznap ugyanígy járt a tévé, a zuhanyzó, a mosógép – megtudtuk, hogy ezek mire jók, mekkora nagy találmányok, sőt, civilizációs vívmányok, és egyszer talán hozzánk is eljutnak majd.

Szóval hogy fogalmuk sem volt arról, mi is van Magyarországon – simán lehet, hogy azt hitték, mi még nyereg alatt puhítjuk a húst.
Azóta persze az ilyetén nem-tudások mostanra javarészt eltűntek. De ez nem jelenti azt, hogy teljes lenne a kulturális-civilizációs egymáshoz idomulás. Szerencsére nincs erről szó. Szerencsére – mert ennek köszönhetően lehet olyan programokat szervezni, mint amilyen a közelmúltban ért véget Szaporcán.

Egy rakat külföldi fiatal találkozhatott a magyar vidéki élet szépségeivel – leginkább a munkán keresztül. Dolgoztak ők, mindannyian, és közben megtapasztalták, hogy mik ennek az életnek az igazi kihívásai. A korán kelés, a kemény fizikai munka, a hétköznapok nehézségei. És miközben ezt megtapasztalták, aközben kicsit talán bele is szerettek.

És ennél jobb országimázs talán nem is kell.