Nem cifrázták túl, mégis ütött a Vörös Niki New Project

A Metronóm Jazz Klub nagy érdeme, hogy sorban elhozza Pécsre a tehetséges fiatal jazzénekesnőket, akik ráadásul többnyire kitűnő zeneszerzők is. Ebben a sorban legutóbb Vörös Nikit hallhattuk, aki nemrég alakult új zenekarával, a New Projecttel érkezett. Énekelt már ő Pécsen az E78-ban Quartetjével, ám ez egy egészen új formáció és a számok is vadonatújak, egy a napokban boltokba kerülő lemez bemutatóját hozták el a jazz kedvelőinek.

Mészáros B. Endre

Vörös Niki és a New Project azonban egy kicsit más mint a többi tehetséges fiatal korábban itt bemutatkozó jazzmuzsikus. Röviden úgy lehetne megfogalmazni, a zenekar igen eredeti, és külön-külön a zenészek is igazi egyéniségek, egységesen szolidan visszafogott játékkal, ahol leginkább a dal hangulata számít, ennek megfelelően improvizál mindenki.

Az énekesnő adja meg az alaphangot, erőteljes altba hajló hangszínével, melyhez a lírai számok éppen olyan jól passzolnak, mint a hardrockos dallamok. Mindemellett nem kávéházi jazzt játszik a zenekar debütáló lemezén (minden szám Vörös Niki szerzeménye), hanem dallamos hardrockot, rengeteg rövid, de velős hangszeres szólóval. Lüktet, zakatol az egész, senki nem viszi túlzásba az improvizációkat, egy-egy dallamrészt mindenki megrág egy kis időre, aztán adja tovább a stafétabotot.

Profi zenészekről van szó, a doboknál például G. Szabó Hunor ül, aki a Qualitons frontembere volt, mostanában pedig a Kispál és a Borz állandó vendégmuzsikusa. A billentyűknél pedig most az a Nagy János ült, aki saját jazzbandájával ugyancsak gyakori vendég a Metronóm Jazz Klubban. Míg a basszer Fónay Tibor olyan zenekarokban pengetett már, ahol Binder Károly, Babos Gyula, vagy Lantos Zoltán játszotta a prímet. A játékáról mindent elmond, hogy a koncert során minden pillanatban intenzíven érzékelhető volt a morgó basszus hangszer. A gitáros Cseh Péter ugyancsak saját jazztrióval is járja az országot, Pécsett pedig igen letisztult szólókkal tolta a banda szekerét. A trombitás Táborszky Bencét ugyancsak ismerhetik a pécsiek Kozma Orsi együtteséből.

Vörös Niki szerzeményei igen dallamos, már-már popba hajló rockszámok, melyben mindig akadt néhány szóló az éneknek, a gitárnak, a billentyűnek vagy a trombitásnak. A szólók ellenére nagyon kerek és feszes volt minden szám és igen élvezetes a közönségnek. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha a zenészek egytől egyig a maguk szórakoztatására, boldogságára zenélnének, aztán ezekből a hangulatmozaikokból összeállt egy közös produkció. Azt viszont nehéz volt megszokni, hogy rádióbarát hosszúságban adtak elő minden egyes dalt, s mire az ember belejött a ritmusába, akkorra többnyire véget is ért.

Apropó hangulat. Engem az angol nyelvű koncert egy kicsit Sade jazzlemezére emlékeztetett, ám itt a kellemes lágy dallamokba sokkal gyakrabban és aktívabban szálltak be a zenésztársak improvizálni. Egy szó mint száz: a Vörös Niki New Project olyan jazzt hozott új lemezével, ami ott lehet mindenkor a rádiócsatornák játszási listáján, s egy-két szám akár a pop-rock toplistára is felkerülhet. De talán a mellettem ülő asztaltársaság mondta a legnagyobb dicséretet az estről: „Ezért megérte eljönni a spanyol-olasz EB focimeccsről.” Ráadásul ezt rajtuk kívül még közel százan így gondolták a teremben.