Korábban szokás volt hazánk egyes tájain, hogy az elhunytaknak megterítettek az asztalon

A rendszerváltáskor megváltozott az iskolákban a nyelvoktatás, a kötelező orosz nyelv tanítása megszűnt, és az orosz tanárokat átképezték, volt amelyik angol tanár lett. Sok esetben az új tanárt elvitték nyugatra továbbképzésre, így kerültek Angliába. Itt megismerkedtek az angolszász kultúrával, ahol nagy hagyománya volt a halloweennak. Ahogy hazajöttek a tanárok, beépítették a hagyományt a tananyagba.

– A halloween a tévé, rádió hatására is beépült a köztudatba. Már egy teljes iparág épül rá. Gondolok itt a bulihelyeken meghirdetett haloween-partikra. Nálunk nem volt szokás, de azt látjuk, hogy már a kicsiknél, az iskolában is megjelent. Ez nem baj, ha beépül, és magyar hagyománnyal társul  – mondta Burján István főmúzeológus, a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályvezetője. 

A halottkultusz létezett nálunk is. Korábban nem volt tabu a halálról beszélni, de mint Burján István mondja, manapság elhallgatjuk a kicsik előtt, hogy meghalt, hosszú útra ment a nagymama, nagypapa.

– Az élet véges, egyszer véget ér. Eleink úgy tartották, hogy a földi élet a szenvedésé, a túlvilági boldogságé, a halálra fokozatosan készültek – tette hozzá Burján István.

Megkérdeztük, hogy mióta gyújtunk gyertyát a sírokon a Halottak napján, amire Burján István azt közöle, hogy a legújabb kutatása szerint az első világháború után vált szokás, hogy gyertyát viszünk a temetőbe, és a sírokon, vagy a mindenki keresztnél meggyújtjuk azt. Megemlítette, hogy korábban szokás volt, hogy a frissen elhunytnak is megterítettek az asztalnál. A temetői lopások sem voltak jellemzőek korábban, mert úgy tartották, hogy a sírokról ellopott virágokkal az elhunyt bűne is tolvaj családtagjaira szál.