2023.04.21. 10:32
Csodás bányászemlékek hálózzák be a Mecseket
Emléktábla-avatás lesz István-aknán április 22-én 10 órakor – tudtuk meg Schaller Károlytól, a Mecsek Egyesület Bányász Munkaosztályának vezetőjétől. A most 70 esztendős szakember nyugdíjasként is aktív a bányászemlékek megmentésében, de egyik motorja volt titkárként a Pécsi Bányásztörténeti Alapítványnak is, mely az ezredfordulótól 58 emléktáblát és 28 emlékkövet állított a legfontosabb bányászobjektumok megjelölésére, az Ágoston térből bányászemlékhelyet alakítottak ki.
Fotó: Laufer László
Több mint 250 évi bányászkodás emelte várossá Pécset, majd Komlót, de a sokat megélt iparág az ezredfordulóra bezárta kapuit föld alatt és külszínen egyaránt az urán- és széntermelésben. Schaller Károly pedig az első pillanattól aktív tagja annak a társaságnak, mely a bányászemlékeket keresi és láthatóvá teszi hosszú évtizedekre.
– Azzal a céllal jött létre az alapítvány, hogy megjelölje a bányászati emlékhelyeket, emléktáblát állítson jeles személyeknek, létrehozza a bányásztoronyzenei hálózatot, ismeretterjesztő szakirodalmi tevékenységet folytasson. Közterületeket nevezzenek el jeles bányászokról, a szakterületnek hagyományőrző rendezvényei legyenek, az emlékjelek pedig folyamatos figyelmet, védelmet kapjanak
– összegezte 17 évi tevékenységüket, mely az első 10 esztendőben Szirtes Béla, majd Sallay Árpád elnökletével zajlott.
A szervezet 2018-ra elvégezte feladata többségét, másrészt ekkorra a tagjainak átlagéletkora meghaladta a 80 évet. Ezt követően a Mecsek Egyesület vette át a hagyományőrzést egy bányászati munkaosztály keretében, mely Schaller Károly vezetésével az alapítvány hét még aktív tagjából alakult. Hogy a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány addig milyen mértékű munkát végzett el, arról azonban nem árt néhány adatot közzétenni.
A szénbányászat 25 négyzetkilométeren, az uránbányászat 65 négyzetkilométeren zajlott a térségben. A két bányavállalat a Mecsek-hegységben 117 külszínre nyíló aknát és 170 tárót létesített tevékenysége során, melyekhez háromszáznál több kiszolgáló üzemudvar tartozott.
Schaller Károly hozzáteszi: – Nem elsősorban zarándokhelyeket akartunk létrehozni, inkább az volt a cél, ha valaki elvetődik ide, az emlékkő alapján gondoljon egy percet az elődökre. Járművel és gyalogosan jól megközelíthető helyekről van szó, vandálbiztos kivitelben, bár húsz év alatt így is megsemmisült 4 tábla és egy emlékkő.
Mint megtudtuk, egyedülálló az egész világon, hogy bányász toronyzenei hálózatot is létrehoztak (döntően római katolikus templomokban), Pécsett hét helyen, emellett Komlón, Szászváron, Kővágószőlősön, Kővágótöttösön, Cserkúton és Bakonyán, s mindenütt naponta 14 órakor csendül fel egy bányászdallam. Az Ágoston téri helyszín viszont kivételes, mert itt 10–18 óra között kétóránként szól a Tisztelet a bányász szaknak! című dallam.
Emellett az Ágoston téren Központi Mecseki Szén- és Uránbányászati Emlékművet és bányamentő emlékművet állítottak, márványtáblákon örökítették meg a 117 mecseki akna műszaki adatait, s megemlékeztek a pécsi koncepciós per bányamérnök, bányatechnikus áldozatairól, valamint a 2010-es nemzetközi bányász-kohász találkozóról. Bányász útikalauz készült, mely kiadvány eligazítja a vándort, hol találhatja meg az emlékhelyeket, s tíz bányász szakkönyv is megjelent az elmúlt két évtizedben a támogatásukkal. Született továbbá egy oral history is, mely a Tudásközpontban elérhető. Ez 28 felvett interjút tartalmaz a bányászat múltjáról a szén- és uránbányászat felső és középvezetőivel és az elképzeléseik szerint kötetben is megjelentetik.
Hogy milyen közterületek kaptak bányászattal kapcsolatos megjelölést a közreműködésük nyomán? Hát például a Bányavasút utca, a Szilárd Leó park, vagy az Uránbányász tér, valamint a város több utcáját is neves bányamérnökökről nevezték el (Gröbel Emil, Hannebeck Frigyes, Hegedüs János, Schroll József). A hagyományőrző események közül pedig érdemes a bányász fúvós térzenei koncerteket kiemelni.
A Mecsek Egyesület Bányász Munkaosztálya ugyancsak nem üldögél a babérjain, óvja, gondozza az emlékhelyeket. A Soproni Egyetemen a bánya- és kohómérnöki képzés tiszteletére helyeztek el emléktáblát és anyagilag segítették Szirtes Béla: Bányászélet című könyvének megjelenését. Most pedig István-aknán állítanak április 22-én emlékfalat két gránittáblával, Csethe András egykori bányaüzemi, majd vállalati igazgató avató beszédével.
Emellett tervezik egy bányász emlékterasz park létrehozását is Széchenyi-akna, Karolina külfejtés térségében a terület rekultivációja keretében.
Brennbergbányán dolgoztak Schaller Károly ősei
Schaller Károly nagyszülei még Brennbergbányán dolgoztak. A családot aztán kitelepítették, de édesapját nem, mert ekkor külföldön, olajfúráson dolgozott, majd hazatérve a bauxitbányában, Gánton folytatta. Schaller Károly 1953-ban született Kincsesbányán, Devecserben és Keszthelyen nőtt fel, a Vajda János Gimnáziumban érettségizett, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen lett bányaművelő mérnök. 1977-ben István aknán kezdte a munkát, s itt ténykedett a bányaüzem 1989-es bezárásig. Volt a Kerületi Bányaműszaki Felügyeletnél, a Bányavagyon – hasznosító zRt. műszaki vezetőjeként a vasasi és a szászvári bezárást is irányította. 2016-tól nyugdíjas, de 2022-ig tovább dolgozott. Felesége a Mátyás Király Utcai Általános Iskola igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. Fiuk, Balázs (42) humán szervező és közgazdász, Tamás (41) építőmérnök.
