A nevezetességek egy részét nem ismerhetjük meg közelről

Ki ne szeretne felmászni a városháza tornyába, vagy sétálgatni a föld alatti labirintusok valamelyikében, esetleg megcsodálni a Szent István-akna romjait? Biztosan a pécsi börtön is sokakat érdekel, de a víztározó is igazi tiltott különlegességnek számít Pécsett. 
A Széchenyi tér egyik jellegzetességét, a pécsi városházát 1698-ban építették. Ám egy tűzvész következtében, 1710-ben újjá kellett építeni eredeti formájába a jelentősen károsult épületet. A jelenlegi csodaszép, háromszintes, neobarokk, eklektikus stílusú tornyos városháza 1907-ben készült el, Láng Adolf tervei alapján. Azonban, tekintettel a toronyba vezető lépcsősor szűkösségére és a hivatal szigorú biztonsági protokolljára, az ingatlanrész látogatását csak külön kérésre, külön engedéllyel teszi lehetővé a polgármesteri hivatal eseti jelleggel, előzetes bejelentkezés után látogatóknak vagy csoportoknak. 

Hiába ipari műemlék, sorsára hagyták az aknát 
A ma már ipari műemléknek számító, gróf Széchenyi István-akna épületeit a Duna Gőzhajózási Társaság megrendelésére építették még 1906-ban. A bányatelephez aknaház, aknatorony, kompresszorház és kapcsolóház tartozott. A rendszerváltást követően azonban a felszámolt bányászati létesítmények sorsára jutott. 1998-ban, a kőszénbányászat befejeztével a telepet is lezárták. Ugyan az épületegyüttes azóta is őrizetlenül áll, viszont az elfelejtett városrész az omlásveszély miatt rendkívül veszélyessé vált. 
Pécs első betonlétesítménye, a több mint százhúsz éves Damjanich úti víztározó 1892-ben épült és még ma is megbízhatóan szolgálja a környék vízellátását. Az egyébként nem látogatható víztározó-labirintust 2012-ben, a víz világnapja alkalmából, egy rövid időre megnyitotta a látogatók előtt a Tettye Forrásház Zrt. A szerencsésebbek megismerhették a földben található vezetékrendszert és kutakat is. 

A borosgazdák építették a pincéket 
A mai belváros alatt, több száz éven át épültek azok a középkori pincék, melyek a pécsi borászoknak köszönhetik létüket. A borosgazdák jobbnak látták, ha féltett nedűjüket a városban tartják, ugyanis rendszeresen megcsapolták hordóikat a hegyoldalban. A föld alatt akár egy másik város is épülhetett volna, hiszen a huszadik századra ezek a pincék összeértek. A Rákosi-rendszerben viszont befalaztatták az átjárókat, ezzel örökre megszüntették az ellenőrizhetetlen föld alatti átjárásokat. Hasonló pincerendszer hazánkban Pécsen kívül Egerben van még. 

Az egykori híres pécsi Littke Pezsgőgyár területén, a Szent István tér alatt terül el egy két kilométer hosszú, ötszintes alagúthálózat, ahol a borok érlelődnek és pihennek. Bár van lehetőség pincelátogatásra, ám ehhez előzetes egyeztetés szükséges, amennyiben bor- vagy pezsgőkóstolással szeretnénk egybekötni az egyébként nem mindennapi látványt. 

A Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 1884-ben létesült, és az év májusában meg is kezdte működését. Az épületet Körösztös Imre tervezte. A pécsi börtönbe elég nehéz bejutni, amennyiben az ember nem követ el bűncselekményt. Külön engedéllyel be lehet menni az érthető okokból szigorúan őrzött intézetbe, azonban elég valószínű, hogy kevesen látták még belülről az épületet és a zárkákat.