Nincs miből élni az egykor virágzó Pécsbányán

Az egyik kanyar után hirtelen megpillantjuk az autóból a Gróf Széchenyi István-akna tornyát. A súlyos vasbeton mementó Pécsbánya egy virágzóbb időszakára emlékezteti az arra utazókat. Azokra az időkre, amikor a helyi szénbányászát stabil megélhetést biztosított a településen élőknek.

Mára a sok pécsi által is elfeledett városrész a leg­előnyösebb jellemzés szerint is alszik, de egyesek úgy tartják, inkább haldoklik.

A mélyművelés évtizedekkel ezelőtti, majd a külszíni fejtés 2004-es leállítása óriási zuhanást eredményezett az életszínvonal terén.

Első állomásunk a régi, húsz évvel ezelőtt bezárt bányászkórház. A gyönyörű épület ma teljesen üresen áll, csak egy kíváncsi kutya üdvözölt minket farkát csóválva, a kerítésen kidugva orrát. A jószágon kívül egy biztonsági őr köszönt ránk messziről, majd bement a bódéjába, ezzel jelezve, hogy nem kíván idegenvezetést tartani.

A Pécsbánya szélén elhelyezkedő épület mondhatni, a civilizáció határa, mellette kis földút vezet Baranya talán legelhagyatottabb területére. Az út mellett üres, omladozó épületek, és szemétrakások váltják egymást, csak egy-egy ház külseje árulkodik arról, hogy lakják. Nem is találkoztunk senkivel, akivel szóba elegyedhettünk volna. Az utca a buja növényzet között álló kísértetjárta romjaival kiváló helyszín lehetne a horrorfilmesek számára.

Inkább a sűrűbben lakott részek felé vettük az irányt. Pécsbánya sok iparvárossal ellentétben nem a kommunista időkben létrejött mesterséges település, a környéken már jóval az állampárt hatalomra kerülése előtt, az 1800-as években virágzott a szénbányászat.

Ennek köszönhetően a vidéken nem találni szocreál építészeti megoldásokat, a bányászoknak, bányamérnököknek, és az üzem más dolgozóinak épített házakat az avatatlan szemek nem feltétlenül tudnák megkülönböztetni bármelyik más kistelepülés családi házaitól. Az egyik utcában épp egy harminc év körüli férfi fát aprított a fiával, amikor odaléptünk hozzá. – Munka, az itt nincs – mondta, hozzátéve, hogy a szerencsések, ahogy ő is, Pécs más részeire járnak dolgozni, de sokak csak alkalmi munkákból élnek.

– Fejlesztés Pécsbányán a város részéről nem nagyon történt – mondta lapunknak egy idősebb férfi, aki feleségével boltot visz a környéken. Elmondása szerint a közbiztonsággal nincsenek nagyobb bajok, amit annak tudott be, hogy Pécsbányán szinte mindenki ismer mindenkit. Bár azt elárulta, hogy a boltba többször is megpróbáltak már betörni, és volt, amikor sikerrel is jártak. A férfi arról is mesélt, hogy a bányászat megszűnése után a lakosság nagy része kicserélődött, az olcsó ingatlanokba pedig főleg olyan családok költöztek, akik máról holnapra élnek.

– Milyen jövőt jósol Pécsbányának, ha minden így marad? – tettük fel a kérdést. – Én azt elmondani nem tudom – érkezik a válasz komor hanglejtéssel. – A bányát valószínűleg már soha nem fogják újranyitni – mondja, hozzátéve: mivel a felszín a bánya miatt állandó mozgásban van, az épületek folyamatosan süllyednek, így még egy gyárat sem lehet a környékre telepíteni, ami munkát kínálhatna a helyieknek.

Jegyzetünket a témában itt olvashatja.

https://www.bama.hu/helyi-ertek/velem-en/szepnek-latni-3654151/