Emberként is alkalmazkodnunk kell néha az állatokhoz, nem csak fordítva

A közvélekedés gyakran alulbecsüli a varjak intelligenciáját. Számos kutatás és megfigyelés támasztja alá, hogy a varjak rendelkeznek kiváló problémamegoldó képességekkel, kreativitással és tanulási képességekkel.

Képesek eszközöket használni, mint például botokat vagy kisebb tárgyakat, hogy elérjenek táplálékot vagy megoldjanak más feladatokat. Több tanulmány is rámutat arra, hogy a varjaknak nagyon fejlett társas és kommunikációs készségeik vannak, és akár más varjaknak is tanítani tudnak bizonyos dolgokat.

Az azonban látható, ahogyan olvasóink visszatérő levelei is mutatják, hogy az ember lakta térségekben kevésbé örvendetes a jelenlétük. A városüzemeltetés időnként közbeavatkozik olyan módon, hogy eltávolítja a varjak fészkeit – ami, valljuk be, állatvédelmi szempontból sem túlzottan barátságos eljárás. Sokszor az az érzésem támad, az emberek a saját kényelmüket bármi áron el kívánják érni, akkor is, ha az mások (állatok, emberek…) életébe kerül. A varjak sem feltétlenül örömükben érkeztek a közterületekre, tulajdonképp az sem teljesen elrugaszkodott gondolat, hogy mi, emberek is elfoglaltuk az ő életterületüket.

Mint arról már egy korábbi cikkünkben megkérdezett madárszakértő is szólt, A legnagyobb probléma, hogy a kukák tetejét az emberek nyitva hagyják, a városban a is sok a hulladék. Az egyetlen megoldás a zárt rendszerű hulladéklerakó rendszer lenne, amit szükséges lenne minden lakóterületen kialakítani.