Kockamóka

Bár a közösségi média és az internet uralta világ egyre több veszélyére derül fény, hasznossága kétségtelen a mindennapi élet, a kommunikáció és a tudomány szempontjából is. A káros és a hasznos között azonban van egy harmadik opció, ez pedig a humoros, szórakoztató, az online térben mégiscsak egyfajta közösségi kapcsolódást lehetővé tevő funkció.
Bár együtt kirándulni, sportolni, vagy egész egyszerűen csak beszélgetni bizonyára minőségibb élményt jelent az Y generációs zsargonnal élve „kockulásnál”, időnként bizony ez is egészen lélekemelő tud lenni.

A Facebook számomra ma már elsődlegesen munkaeszköz, kommunikációs és információszerzési platform, a felülettel való ismerkedésem hajnalán – élénken él bennem az emlék – a kék logós közösségimédia-felület az egész évfolyamunk, illetve az évfolyamtársak családtagjai és barátai, szomszédai számára is a mezőgazdaság idilli világát tárta fel. A farmos játék minden korábbi kockulást felülírt kicsiny szubkultúrákban, a fárasztó tanórákkal zsúfolt hétköznapok estéin több százan zsongtunk a képernyő előtt, és többféle színben pompázó bocit, gyapotot, kukoricát, gyümölcsfákat és ki tudja, még mit küldözgettünk egymásnak. A közösségépítés, ha egy kicsit szokatlan módon is, de végső soron megvalósult, mert új és új ismerősöket – szomszédokat – kellett szereznünk, hogy elérjük a farmunk számára kitűzött, gyakran bizony igen szorgos munkát igénylő céljainkat.