A Tánctalálkozó idén a fiataloknak kíván a kedvében járni

Tizenegynéhány éves voltam, amikor egyre több balettelőadásra mentünk el a színházba. Zenés, ifjúsági előadásokat már korábban is láttam, de máig emlékszem a Notre Dame-i toronyőrre, amit több alkalommal, több szereposztással is megnéztem. 

A közismert történet, a modern, mégis érzelmes zene, és az eltalált színpadi látvány olyan összhatást keltett, ami lassan évtizedeken átívelő, maradandó élményt jelentett. Az örök érvényű klasszikusok, a mese és a valóság határán játszódó emlékezetes történet, a minden korban releváns érzelmek szólni tudnak fiatalhoz és időshöz egyaránt. 

A balett és a modern táncszínház által kínált különleges, semmi mással össze nem hasonlítható benyomások akkor válhatnak könnyedén a mindennapi kultúránk részévé, ha minél fiatalabb korban találkozunk vele. 

Ezt tartja szem előtt a Pécsi Balett is, akik az elmúlt évek, évtizedek alatt gyakran dolgoztak fel klasszikus meséket, irodalmi történeteket, s célozták meg az érettebb korosztály mellett kifejezetten a gyermekeket is. 

Van fiatal, aki elsőre beleszeret a színpadon látottakba, másnak több alkalom során kerül csak közel a szívéhez. Talán lesz az előadásokra elvitt gyerekek között olyan, aki felnőttként már nem tér vissza a közönség soraiba, de egész biztosan ott vannak közöttük olyanok is, akik még felnőtt fejjel is jó szívvel gondolnak majd vissza a látottakra – az esély megadása végső soron leginkább a szülők kezében van.