A napsütéses időben a kedvünk is sokkal jobb

Már a zsidó vallás megjelenésekor felmerült a kritika a teremtett dolgok imádatát illetően – beleértve a Közel-Keleten népszerű napkultuszt is. Bár a legtöbb hitrendszer elkezdte felfedezni a transzcendencia fogalmát – miszerint Isten a világ felett áll, lényegileg más, mint a teremtett dolgok –, bizonyos szempontból érthető, a történelem hajnalán miért fordultak különös hódolattal a nap felé. Bár ma már elég fejlett a technológia ahhoz, hogy mesterségesen utánozható a napfény is, belegondolni is rossz, milyen lenne a világ e fénylő, izzó égitest nélkül.

A hétvégi, hirtelen megérkező, már-már nyarat idéző tavasz kiválóan érzékelteti, milyen fontos a mai napig a napsütés, s mennyit tud javítani a kedvünkön az, ha hosszú – nyilvánvalóan szintén elengedhetetlen – esőzést követően végre fürdőzhetünk az egészségünkhöz oly nagyon szükséges D-vitamin természetes forrásában. 

Bár a napégés sem játék, sőt, veszélyeket is rejthet a túlzott UV-fény (ez főként sajnos az emberi beavatkozások következménye is), mindenesetre a nap éltető, lélekemelő erejét a mai, modernnek vélt világban is megtapasztalhatjuk. 

Nem lehetnek véletlenek azok a megragadó egyiptomi ábrázolások, amelyek már az általános iskolai rajzórákon beitták magukat az emlékeimbe, amikor is a nap sugarai kézként nyúlnak le az égből, gyengéden simogatva az emberek arcát – mintegy a gondviselés jeleiként.