A szőlőművelés és bortermelés kulturális értéket jelent

Bár hazánkban a pálinka is igen népszerű, a borfogyasztás is meghatározó. Máig megfigyelhetők újítások, például a villányi borvidéken készített könnyed ital, amelyet kifejezetten az Y generáció közösségi bisztróborának szánnak.
A világszerte népszerű borfogyasztás nemcsak az újításokkal, hanem a hagyományok őrzésével is összekapcsolódik.
Milánóban járva ellátogattunk Leonardo da Vinci szőlőjébe, amelyet Milánó hercege, Ludovico Maria Sforza ajándékozott a művésznek, amikor Az utolsó vacsora festményén dolgozott a közelben.

Az idegenvezető apró kertbe vezette a vendégeket, ahol ma is szőlő terem. Az ültetvény nagy érzelmi értéket jelentett Leonardo számára, azonban a második világháború során elpusztult. A helyiek elkötelezettségének köszönhetően a milánói egyetem és több civil alapítvány segítségével újratelepítették, ám nem akármilyen szőlőfajtával.

Aprólékos tudományos kutatómunkával, a kert felásásával kezdték el megkeresni az egykori, eredeti szőlő maradványait, majd ezt hasonlították össze laboratóriumi körülmények között több ma is termesztett fajtával, mire megtalálták azt, amely típus valóban egykor Leonardo óvó tekintete mellett növekedett, s így élesztették újra az egykori kertet. A hely azóta népszerű turistaparadicsom, s rávilágít, a szőlőművelés és a borkészítés messze túlmutat az alkoholtartalmon, sokkal inkább a kultúra szerves részét jelenti.