A könyvklub összehoz minket

No és bóklásznak ide-oda a tévé száznál több adóján, vagy filmet néznek valamelyik streamingcsatornán. Újságot még csak-csak kézbe vesznek, ám a könyvek mindinkább perifériára szorultak.

Persze vannak pozitív próbálkozások, például szervezett könyvklubokban igyekeznek legalább a gyerekeket az olvasás örömére nevelni, sőt, olykor a felnőtteket is. Pedig a gimis emlékeink még könnyen előkaparhatók, miszerint a jellemábrázolás, a belső gondolatok filmen soha nem jönnek át úgy, mint az olvasmányokban.

Nem véletlen, hogy a megfilmesített regényeken többnyire fanyalog a kritika. És az olvasó jellemét is jó irányba terelő karakterábrázolás szöveges diadala még az olyan filmre termett műveknél is igaz, mint a Trónok harca, vagy a Harry Potter-sorozat.

A könyvkluboknak ebből sikerül valamit visszahozni. Hogy honnan tudom? Nos, magam is tagja vagyok néhány könyvklubnak, mert a szépkorúak generációja magánjelleggel mind több ilyen könyvolvasós, átbeszélős programra hoz össze 4–10 fős csapatokat.

Ezek a viták pedig javítják az önkontrollt, alaposságra, nyitottságra ösztönöznek, nem beszélve az értelmes, tartalmas időtöltésről. És a lényeg: szó nincs itt magányról. Legfeljebb, ha a Száz év magány a téma.