Júlia – párbeszéd a szerelemről: Füsti Molnár Éva Visky András monodrámáját adja elő

Címkék#Júlia #előadás #szerző #Visky András #Füsti Molnár Éva

A Biblia volt az egyetlen könyv, amit Visky család magával vitt a gulágra. Ennek gondolatisága is nagyban áthatja azt a monodrámát, amit Füsti Molnár Éva előadásában mutatott be a Pécsi Nemzeti Színház a napokban. Visky András „Júlia – párbeszéd a szerelemről” című műve a szerző édesanyjának kálváriáját mutatja be a líra és a dráma határán.

Mohay Réka

A „Júlia – Párbeszéd a szerelemről” című monodráma a szerző családjának tragikus sorsát mutatja be. Édesapja Magyarországon képzett református lelkész, aki osztrák származású feleségével, Sollich Juliannával a második világháború után Erdélybe költözött, hogy ott teljesítsen lelkipásztori szolgálatot. Az 1956-os eseményeket követő ideológiai üldözés során azonban börtönbe zárta az édesapát a román kommunista diktatúra. Feleségét, Júliát pedig hét gyermekével hurcolták a Duna-deltai gulágba. Júlia sokáig azt sem tudhatta, férje életben van-e, mindeközben minden erejét gyermekei lelki és testi épségének megóvására fordította.

A dráma előszavában az olvasható, „Júlia az emberpróbáló helyzetben is a szerelemről és a hűségről ad tanúbizonyságot. Hűséges marad Istenhez, férjéhez és a magyarsághoz”. Ezt foglalta drámába az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Visky András, még a Kitelepítés című regénye előtt, édesanyja emlékiratait felhasználva. A szerző az év elején Pécsen alkotott az írórezidencián, melynek zárásaként pódiumbeszélgetésen is részt vett, ahol a Júlia dráma is szóba került. A monodrámát Füsti Molnár Éva rendezésében és előadásában láthatja a közönség a Pécsi Nemzeti Színház N. Szabó Sándor termében.

Méltatást érdemel a darabválasztás, ugyanis ritkán kerül színpadra olyan mű, amely ennyire gazdagon átszőtt bibliai allúziókkal és idézetekkel. A szöveg mesterien megalkotott voltát mutatja, hogy a líraiság és a drámai elemek, a párbeszédek és monológok dinamikus váltakozása alkot benne harmóniát. Visky szövegét a töredékesség, a műfaji határokon való átlépések jellemzik. Füsti Molnár Éva mindezt jó érzékkel, követhetően, frappánsan, kiforrott játékmóddal tolmácsolja, egy személyben is képes életre kelteni a cselekményt.

A művésznő gyakran tűnik fel komika szerepekben, ám a Júliában drámai helytállásáról tesz újabb bizonyságot. Sőt mi több, Visky szövegét a visszafogott, ironikus és önironikus humor is gazdagon átszövi, ez pedig Füsti Molnár Éva előadásában új színt kap.

Mind a szöveget, mind a színészi játékot egyfajta feszes mértéktartás jellemzi. A szerző és az előadó e mértékletessége abban mutatkozik meg, hogy soha nem közölnek többet, mint kellene, nem részletezik, nem fokozzák és nem játsszák túl a jeleneteket, hanem pont annyit mondanak, ami a megértéshez és átéléshez szükséges. A szűkszavúságból fakadó feszültség végig ott vibrál a jelenetekben, így még erősebb hatást keltenek azok a pillanatok, amelyekben Júlia a kétségbeesés és már-már az őrület határára kerül az átélt szenvedések közepette.

A Júlia egyben az anyaság drámája is

Egy monodráma esetében különösen fontos, hogy a szerző és az előadó megtalálja a „közös hangot”, ez a pécsi előadás esetében megvalósulni látszik.

Mint említettük, a darabot átjárják a bibliai utalások, kezdve Jób könyvével, amelyben az ártatlanul szenvedő ember kiált Istenhez, de visszaköszön az alázatos, szerető hűség bibliai allegóriája, Rut könyve is: „Ahová te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg…” – az idézet a dráma kontextusában a meghurcolt lelkipásztor mellett a szerelemben és házastársi hűségben rendíthetetlenül kitartó feleség és édesanya fájdalmas fohászává válik.

Az ifjú látványtervező, Istvánfi Fruzsina kifejező díszlettel kapcsolódik az előadás történeti hátteréhez és gondolatiságához. A sötét, ócska deszkakerítés és a helyenként fel-fel gyulladó, pislákoló fények olyan közeget teremtenek, amelyek erősítik a szöveg és a színészi játék által teremtett atmoszférát.
Egy kritikai észrevételt azonban érdemes megemlíteni: az előadás végi vetítés egyrészt gazdagítja a látottakat, dramaturgiai szempontból azonban lehet, hogy érdemes lenne átgondolni, hogyan tudna még jobban illeszkedni az előadás kontextusába anélkül, hogy megtörné a jelenetek egymást követő dinamikáját.

Mindent egybevetve üdvözlendőnek tartjuk, hogy a populárisabb tematikájú előadások mellett olyan, magas irodalmi értéket képviselő drámák is helyet kapnak a teátrumban, mint a „Júlia – párbeszéd a szerelemről”.