Délvidék: újrahasznosított dráma a Pécsi Nemzeti Színházban

A Délvidék cím nem a történelmi elnevezésre utal, Baranyában a térség déli, sok szempontból máig elmaradott területeit juttatja eszünkbe. Az egész dramaturgia a kettősségre, a mélyszegénység kilátástalanságában tengődők és a „külvilág” ellentétének abszurditására épít. A darab kerete egy tévéműsor, egyfajta dokumentarista játékfilm, amit egy nehéz sorsú házaspár (Urbán Tibor, Vlasits Barbara) néz, s lassan felfedezik, arról a vidékről szól, ahol ők is élnek.

A műsort különböző közjátékok törik meg: fitnesz edzők felszínes buzdításai, túlzó politikai üzenetek, giccses reklámok. A „játékfilm” története is egy házaspár (Köles Ferenc, Darabont Mikold) tragikus sorsáról szól.

E cselekményszál egy az egyben Móricz Zsigmond Egyszer jóllakni című novellájára épít. Bár a rendező, Tóth András Ernő nyilatkozataiban elmondta, ez ihlette a szerzőt, ezt érdemes lenne a darab leírásában, ajánlójában is feltüntetni, ugyanis az előadás döntő hányadában a móriczi történet játszódik előttünk.

Ezt egészítették ki egy-egy aktuális utalással, geggel, illetve az említett tévéműsor kerettel.  Bár ez lehetőséget ad a humor és az irónia kibontakoztatására, egyes jelenetek nem feltétlenül tesznek minden esetben hatásos benyomást, néhol a gegek és a popkulturális kikacsintások frissesség helyett mesterkéltnek hatnak.

Mindenesetre találó választás, hogy egy 1933-ban írt novella szolgál alapul a mélyszegénységben élők mindenkori sorsának bemutatására. Ez azt is jelzi, a társadalom perifériájára szorultak történelmi, politikai korokon átívelő módon mindenkor jelen vannak, az erősebbek kihasználják őket, a külvilág pedig nem is tudja, hogya adhatna választ problémáikra.

Karikatúrák és feszültség a Pécsi Nemzeti Színház Délvidék előadásában

• Az aktualizáló törekvések közül a Katona Levente által bemutatott tűnik a legsikeresebbnek. A fiatal színész hol egyetemi hallgatóként érkezik kutatást végezni, hol fotóriporterként kívánja lencsevégre kapni az „éhező népet”. A súlyos nehézségek közepette élők között naiv törekvése azonban minden esetben csak önmaga karikatúrájává válik.
• A Móricztól vett cselekmény két főszereplője, Kis János (Köles Ferenc) és felesége, Éva (Darabont Mikold). Kapcsolatukban kilátástalanságuk mellett további feszültséget kelt a novellából vett gróf helyett itt vállalkozóként megjelenő helyi kiskirály (Bera Márk). A feudalizmust idéző viszonyrendszer már Móricz korában is anakronisztikusan hatott – Háy darabjában a cukorrépa földeken ő dolgoztatja és zsigereli ki a munkásokat.
• Bera Márk kiemelkedően érett alakítást nyújt a szerepben, a jól ismert komikus oldala mellett most egy sokkal keményebb árnyalatát is felvillantja személyiségének. Említésre méltó még Darabont Mikold és Köles Ferenc kettőse is, érzékeny, árnyalatgazdag alakítást nyújtanak. Ők nem válnak groteszkké, játékukat a valódi tragikum jegyében viszik színre, finom, mégis kifejező erővel formálva meg szerepeiket.

A cselekmény végkifejletét illetően azonban, amely némileg kiegészíti, folytatja a móriczi cselekményeket, azt érezhetjük, kevésbé erőteljes, kissé elnagyoltnak hat. Érdemes lett volna akár fényhatások segítségével, akár a zárójelenet tempójának, dramaturgiájának átgondolásával segíteni az egyébként Móricznál is hirtelen véget érő történet súlyát. Ugyanez mondható el a tévénéző kerettörténet lezárásáról is.

Összességében, bár érdekes újragondolást láthatunk, a „Délvidék” leginkább Móricz Zsigmond történetének erejéből merít. A tévés keret színesíti ugyan a látottakat, az aktualizáló elemek nem minden esetben gazdagítják az előadást: helyenként ötletesek, helyenként kevésbé.