Hogy boldogul a szuperhős az átlag feletti képességeivel a szerelemben?

Hát ezen gondolat mentén születnek mostanában egymás után az autisztikus zavarral, Asperger szindrómával küzdő főhősök. Az Asperger szindróma ugyanis átlagon felüli intelligenciával járhat (s ebbe sok minden belefér, a 200 közeli IQ is), ugyanakkor szegényes kommunikációval, gyenge kapcsolatteremtő készséggel, a szabályokhoz, a megszokott rutinhoz való görcsös ragaszkodással párosul a betegség, ami viszont nyílt lehetőség a poénos szituációkhoz. 

Ilyen különleges képességű autista beteggel találkozhattunk az Esőemberben (aki a dobozából szétszórt gyufaszálakról ránézésre megmondta, hány darab van az asztalon), a Doktor Murphyben ( az emberi testet térben látta, az áthatásokkal, lehetséges sérülésekkel egyetemben) és az Egy különleges ügyvéd, Woo-ban is (az ügyvédnő egyszer megnézett bármekkora iratmennyiség bármely oldalára és sorára pontosan emlékszik). A legújabb, argentin filmben, a Goyo-ban a főhős ugyancsak Asperger szindrómás, de minden eddiginél jobban közülünk való. Ő csupán arra jutott a kiemelkedő képességével, hogy művészettörténetből ledoktorált és tárlatvezetőként dolgozik Buenos Airesben, az argentin Nemzeti Múzeumban. 

Autista, így hát valóságszerűen egy kicsit segíti, sajnálja és lenézi mindenki a környezetéből, szegény jóravaló betegként kezelik a testvérei is, miután a betegségére jellemző kapcsolatteremtési gondokkal ő is megküzd nap mint nap. A maga zárt, szabálykövető világából azonban egyszer csak kizökkenti a szerelem. Méghozzá egy olyan nő iránt, aki nála jó tíz évvel idősebb, biztonsági őrként tevékenykedik a múzeumban, számtalan családi szociális problémával küzd és sem kinézetre, sem szellemileg nincs autista hősünkkel, Goyóval egy súlycsoportban. 

Ha azonban a dolgok mélyére nézünk, kiderül, hogy sokkal valóságosabb ez a helyzet, mint bármely más említett Asperger szindrómás filmes esetben. Hiszen a középkorú hölgy a kapcsolat révén kap egy ideális partnert, egy csúcs intelligens jóképű, fiatal férfit, aki egyenes, soha nem hazudik, mindig őszinte, tiszta lélek és nyitott minden gondjára bajára. Mindemellett elkíséri mindenfelé az együttlétüket az emberek megítélése a mássággal szemben.  Ebből a filmből az is kiderül, hogy kell-e szánni az autista embereket, hogy milyen az ő szemükkel a világ, a társas kapcsolatok. Hogy ki az igazán magányos, és ki a valóban szeretnivaló ember, egyszóval tiszta, jól használható  értékrendet kapunk a mindennapjainkhoz. A Goyo egy nagyon hihető történet arról, hogy a szerelem a szellemi és fizikai gátakat egyaránt képes áttörni, még olyan helyzetben is, ahol orvosilag éppen az ellenkező hatásról szól a szakvélemény. 

Goyo - argentin film (2024) 

július 5-től a Netflixen