Kerengő dervisek tartottak bemutatót a Pécsi Nemzeti Színházban

Az előadás a Mevlevi Szemá szertartást mutatta be, amely szúfi vallási rituálé, Mevlana Celaleddin-i Rumi tanításai alapján. A szertartás különböző részei – naat, ney taksimi, peşrev, Devr-i Veledî és dört selâm – misztikus jelentéssel bírnak, és zenés imádsággal zárultak. A zenekar és a kórus hagyományos török hangszerekkel és perzsa nyelvű szövegekkel kísérte a forgó, kerengő dervisek táncát, amely az isteni jelenlétet és az emberi alázatot szimbolizálja. A ceremóniát az UNESCO 2005-ben kulturális örökségként ismerte el.

A bemutató során érdekes volt megfigyelni, ahogyan az egyébként intim, mély, vallási tartalmú gyakorlatot színpadra vitték. Ezzel kiragadták eredeti közegéből, viszont meglepő módon sikerült megőrizniük a szertartás autentikus jellegét. A kerengő dervisek tánca hiteles maradt, és nem popularizálták túl a bemutatót.

Azonban a látványt és az összbenyomás élményét némileg gyengítette, hogy a produkció alatt a háttérben korábbi, ugyanezt az előadást megörökítő fotókat vetítettek ki. A vetítés kevésbé segített a hangulatteremtésben, inkább csak megkettőzte a látványt. Néhány kivétellel, amikor egy dzsámi belső vetítettek, a képek kevésbé járultak hozzá a szakrális atmoszféra megteremtéséhez. A hangulat és a spirituális légkör fokozásához más eszközök jobban illeszkedtek volna, például egy hangulatfestő videó, amely a szakrális szertartás mozzanatait, vagy egy dzsámi részleteit, az imádkozó közösséget mutatta volna be.

Különleges tapasztalatot jelentett, hogy a ceremónia mennyire eltérő időérzékkel dolgozik, mint amit a modern kor embere megszokott. Az egész folyamat szépen, lassan, fokozatosan épült fel: az eleinte csak a színpadon, körben helyet foglaló dervisek lassan, kimért tempóban gyorsuló mozdulatai, lépései mélyen meditatív élményt közvetítettek.

A kerengő dervisek egy ma már kevésbé ismert gyakorlatot hoztak el a Pécsi Nemzeti Színházba

A bemutató arra is rávilágított, hogy a Koránt alapul vevő iszlám vallás, bár nagyban eltér a zsidó-keresztény világképtől, mégis egyazon vidéken ringott a bölcsője (az iszlám vallás is atyjának tekinti Ábrahámot). A mevlevi rend és a Rumi-féle spiritualitás talaján álló bemutatóból ugyanis kitűnt néhány gondolat, amely a zsidó-keresztény kultúrában is megjelenik. Önmagában a rituális tánc is ilyen motívum, amelyet már a bibliai Dávid király is gyakorolt az Istennel való kapcsolat és istendicséret egy módjaként, és amely a mai európai, nyugati kultúrában szinte teljesen ismeretlen és idegen. Hazánkban talán csak a jezsuiták egy-egy kezdeményezése során találkozhatunk ilyesmivel, bár az utóbbi években egy-két további, a szakralitás és a mozgás összekapcsolását célzó kezdeményezés is indult.

A bemutató a test és a lélek egységének gondolatát is hangsúlyozta, hiszen a testi mozdulatok, a tánc fizikai síkján túlmutató, lelki tartalmakkal jelentek meg. A test mozdulatai a lélek felemelésére és az Istenhez való közelebb kerülésre szolgáltak.