1217-ben és 1787-ben is látták azt a robbanást az éjszakai égen, amit most mi fogunk

Portálunk arra kérte Gyenizse Péter csillagászt, a PTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézet oktatóját, a Zsolnay Kulturális Negyed Planetárium előadóját, hogy világítsa mindennek tudományos hátterét a laikusok számára. Előző cikkünkben saját készítésű térképe segítségével kalauzolta el az égen olvasóinkat a különleges látványosság helyére. Most pedig arról beszél, hogy mi játszódik le a szóban forgó csillagban, helyesebben ez esetben csillagokban.

 – magyarázta Gyenizse Péter.

Hogy ez miért is nagy szerencse kifejtette, hogy a változócsillagok egy speciális csoportja a kataklizmikus változók, amelyek nevükben viselik, hogy hirtelen, pusztító változásokon, robbanásokon esnek át. Ezek közé tartoznak a szupernóvák, a nóvák és a törpenóvák is – sorolta. A nóva elnevezés – folytatta a csillagász - arra utal, hogy időszakosan új csillagként jelennek meg az égen. A legnagyobb hirtelen felfényesedést a szupernóvák mutatják, Európából szabad szemmel utoljára 1604-ben láttak ilyet, a legkisebbet a törpenóvák – világította meg.

Ismertetése szerint a nóvák olyan csillagrendszerek, ahol kettő csillag kering egymás körül, hasonlóan, mint a Föld és a Hold. A nagyobb tömegű csillag már korábban élete végére ért, összeomlott és magja egy mintegy Föld-méretű, nagyon sűrű és forró fehér törpecsillaggá alakult át. A másik, kisebb tömegű csillag is élete végén jár már, ezért felfújódott és úgynevezett vörös óriás állapotban van. A vörös óriás légköréből a fehér törpe folyamatosan hidrogént szív el gravitációs erejével, ami először egy gyűrűt alkot körülötte, majd leülepszik a felszínére – így Gyenizse Péter.

Hozzátette: ha a felszínt már elég vastagon borítja a hidrogén, akkor a nagy nyomás és hőmérséklet miatt ez felrobbanhat mint egy óriási hidrogénbomba. Ha hidrogén mennyisége és így a robbanás elég nagy, akkor akár szét is vetheti az egész fehér törpét. Ha viszont „túl korán” történik a robbanás, akkor annak ereje nem lesz elég annak megsemmisítéséhez. Az utóbbi esetben egy közepes méretű felfényesedés tapasztalható, ami viszont esetenként meg is ismétlődhet, amikor újra elég sok hidrogént zsákmányol a fehér törpe a vörös óriás csillagtól. Jelenleg kb. tíz visszatérő nóva ismert a Tejútrendszerben, ezek közé tartozik a T CrB is – mutatott rá a csillagász.

Gyenizse Péter jelezte, hogy a Földtől mintegy 2630 fényévre lévő T Coronae Borealis rendszer fehér törpe és vörös óriás csillaga mintegy fél Nap-Föld távolságra vannak egymástól és 228 naponta kerülik meg egymást. „Robbanásait feltehetőleg már 1217-ben és 1787-ben is látták, de tudományos igénnyel az 1866-os és 1946-os kitörését tanulmányozták” – fogalmazott hozzáfűzve, hogy a megfigyelések azt sugallják, hogy mintegy 80 évente kerül sor ilyen hirtelen felfényesedésre a rendszerben.

Mint kitért rá, a csillagászoknak az is feltűnt, hogy a robbanás előtt körülbelül háromnegyed évvel a csillagrendszer fénye heteken keresztül észrevehetően elhalványodik. Ez az halványodás 2023 közepén megtörtént, ezért várják a legújabb robbanást 2024 nyárra.

A T Coronae Borealis a legfényesebb visszatérő nóva, maximumban a Sarkcsillag, vagy az előző cikkünkben említett Alphecca fényességét is elérheti. Kétségtelenül ez lehet a nyár egyik legérdekesebb és szabad szemmel is követhető csillagászati jelensége, azonban kitörése estén sem ez lesz a legfényesebb csillag az égen.