Temetkezési szokások változása: koporsó helyett hamvasztás, sokan hazaviszik az urnát – (GALÉRIA+VIDEÓ)

A Pécsi Köztemetőben és az öt városi peremtemetőben idén a hamvasztásos temetések aránya megközelítette a 80 százalékot, a koporsós temetések aránya pedig valamivel több mint 20 százalék – mondta el a Dunántúli Napló érdeklődésére Kőhegyi Csaba, a Biokom Nonprofit Kft. stratégiai és köztemető vezetője, akit a temetkezési szokások változásairól kérdeztünk.

A fent ismertetett pécsi adatok hűen fedik a temetési szokások országos változásait. Györki Béla, a Temet.hu tulajdonosa a Somogyi Hírlapnak nemrég arról beszélt, hogy a temetések 50 százaléka hamvasztásos szertartás már a falvakban is. A nagyvárosokban ez az arány - akárcsak Pécsett - pedig mintegy 80 százalék. Sokan vannak azonban, akik nem a temetőt választják szerettük végső nyughelyéül, hanem hazaviszik az urnát.

Az idén 120 éves pécsi köztemető vezetője szerint azonban ennél is nagyobb problémát jelent, ha a hazavitt hamvakat pénzügyi vagy egyéb megfontolásból nem szabályos módon szétszórják. Kőhegyi Csaba kiemelte: a jogszabály Magyarországon tiltja, hogy hamvakat állóvízbe szórjanak, folyóvízbe elhelyezni azokat csak a vízügyi hatóság engedélyével lehet, ahogy levegőben szétszórni csak lakott területen kívül, a légügyi hatóság engedélyével szabályos. Pécsen jelenleg 11 százalék körül van hazavitt urnák aránya, ami bár alacsonyabb az országos átlagnál, ugyanakkor ha minimálisan is, de évről-évre növekszik – így Kőhegyi Csaba.

A jelenséggel kapcsolatban a római katolikus egyház részéről Battonyai János, Mágocs plébánosa is megszólalt, aki a magyartemetkezes.hu oldalon megjelent interjúban azt hangsúlyozta, hogy az egyház biztatja az embereket, hogy méltó módon és helyen helyezzék örök nyugalomra az elhunyt szerettüket. 

Temetkezési szokások változása – tabu lett a halál

Kérdésünkre a pécsi köztemető vezetője úgy vélekedett, hogy a jelenségnek anyagi és kulturális okai is lehetnek. A temetés sosem volt olcsó – mondta felidézve, hogy évtizedekkel ezelőtt az idősek gyűjtöttek saját temetésük költségeire, ami napjainkban ugyan megmaradt, de egyre kevésbé jellemző. Az elmúlt évtizedekben pedig a halál, az élet utáni öngondoskodás, az elmúlásról való kommunikáció és az arra való felkészülés lényegében tabutémává vált. A fiatalabb generációk kevésbé foglalkoznak ezzel.

Kőhegyi Csaba kitért arra is, hogy ezen felül a temetőlátogatási, kegyeleti szokások, illetve elhunyt szeretteink emlékének ápolása is egyre inkább elhalványul. Erről tanúskodik, hogy országosan egyre több az elhagyott sír, a temetőkön belül egyre magasabb a megváltatlan sírhelyek részaránya. A szülők is egyre kevésbé viszik ki a gyerekeket a temetőbe, „talán túlontúl óvva őket az elmúlás gondolatával való találkozástól”, a temetéseken és a ravatalozókban is egyre kevesebb gyermeket lehet látni.