Jövő évtől szelektíven gyűjthetjük a konyhai biohulladékokat is

A körforgásos gazdaság előkészítése témában pályázatot nyert Pannon Egyetem a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karát (PTE MIK) bízta meg az országos biohulladék begyűjtési koncepciójához kapcsolódó tervek elkészítésével, mivel a kar Környezetmérnöki Tanszékén az országban egyedülálló szakértői kompetenciák halmozódtak fel. A Környezetmérnöki BSc-képzés számos oktatója ugyanis több évtizede a pécsi, illetve a hazai hulladékgazdálkodás mérvadó szakembere, cégvezetője, akik gyakorlati tudásukkal, tapasztalatukkal a jövőben keletkező biohulladék mennyiségének meghatározása mellett konkrét forgatókönyveket is összeállítottak a begyűjtési rendszer felállításához.

Magyarországon több mint két évtizede épült ki a szelektív hulladékgyűjtés rendszere, amelyben Pécs élen jár. Ma már az ország szinte minden településén elkülönítetten gyűjtik a háztartásokban keletkező, tovább hasznosítható hulladékot, mint ahogy a vendéglátóipari szektorban is rendelet szabályozza a főzéskor és étkezéskor keletkező élelmiszer- vagy ételhulladék, illetve a használt sütőolaj begyűjtését is. 

Az Európai Unió által kiadott keretirányelv 2024. január 1-étől kötelezővé teszi a tagországok számára a háztartásokban és vendéglátóhelyeken képződő étel- és élelmiszerhulladék, valamint használt sütőolaj elkülönített begyűjtését, ami egy teljesen új kötelezettséget jelent a hazai szereplők számára is. Magyarországon most állunk át egy koncessziós rendszerre, ahol 2023. július 1-étől a MOL cégcsoport lépett a koncesszor szerepébe, így a következő 35 évben ő lesz felelős az évi mintegy 4-5 millió tonna magyarországi települési szilárdhulladék gyűjtéséért és kezeléséért. A jövő év elején induló biohulladék-gyűjtés rendszerének kidolgozására kérte fel a témában pályázatot nyert Pannon Egyetem a PTE MIK-et.

„A legnagyobb kihívás a háztartásokban keletkező konyhai szerves hulladék elkülönített gyűjtése lesz, hiszen erre még nincs gyakorlat hazánkban. Az első kérdés ezzel kapcsolatban úgy fogalmazódott meg, hogy a hulladékgyűjtő szervezet elmenjen-e a háztartásokhoz és így gyűjtse be a hulladékot, vagy alakítson ki hulladékgyűjtő helyeket akár a hulladékudvarokban, akár más közforgalmú helyeken telepítsen olyan eszközöket, amelyekben elhelyezhető a lakossági konyhai szerves hulladék. Mindegyikre van példa Európa országaiban, de egy országon belül ott sem feltétlenül egységes a rendszer” – mondja Vér Csaba, a PTE MIK tudományos segédmunkatársa, a projekt pécsi koordinátora. 

Ugyanilyen vizsgálandó terület, hogy milyen csomagolóeszközben érdemes gyűjteni a maradékot: lebomló műanyag vagy papírzacskó alkalmas-e erre a célra, ami a további felhasználhatóságot is befolyásolhatja. Gondolni kell arra is, hogy a lakáson belül hol lesz helye egy újabb gyűjtőedénynek, ha már a környezettudatos lakók eleve szelektíven gyűjtik a háztartásban keletkező csomagolóanyagot.

Megoldásként szóba jöhetnek a világ más táján már alkalmazott 5–10 literes edények, amelyeket a konyhapultra lehet helyezni és néhány naponta üríteni.

A konyhai szerves hulladék és kerti zöldhulladék a későbbiekben komposzttelepen kezelve kiváló talajjavító anyaggá válhat, vagy biogáz üzemben erjesztve a lebomlás során a keletkező metánból villamos áramot állíthatnak elő. A használt sütőolajból pedig ahogy eddig, biodízelt készíthetnek. 

„Szakértői munkánk jelentős részét egyfajta mennyiségi becslés tette ki, amikor is az ország különböző területeiről vett minták alapján prognózist készítettünk hazánk összes közigazgatási járására a hulladékösszetételre és a jövőben keletkező szerves hulladék mennyiségére, figyelembe véve pl. a lakossági létszám, a gazdasági helyzet, a vásárlóerő, a környezettudatosság vagy akár a főzési szokások változását. Emellett Európa mintegy 20 országának gyakorlatát megvizsgálva logisztikai, technológiai javaslatokat tettünk a gyűjtési rendszer kiépítésére, gyűjtőjárművek felépítésére, a gyűjtőedényekre, hiszen más eszközöket érdemes használni mondjuk egy belvárosi forgalomcsillapított vagy egy tömbházas övezetben, mint egy családi házas városrészben” – teszi hozzá Vér Csaba.

A tanulmányban összegyűjtött javaslatok megvalósítása nemcsak a koncesszoron múlik majd, a biohulladék gyűjtésének sikere jelentős mértékben függ a lakosság hajlandóságától is. Az elmúlt években megtapasztalt energiaválság, a klímaváltozás sokakban felébresztette a személyes felelősséget, fölerősödött a takarékoskodásra, a visszafogott fogyasztásra való törekvés. Láthatóvá váltak azok, akik különösen odafigyelnek a környezetükre, és amint lehetőségük adódik, azonnal használják az új gyűjtési módszereket. Ugyanakkor továbbra is jelentős azok száma, akik nem törődnek az általuk termelt hulladék sorsával. Azonban bizakodásra ad okot, hogy az elmúlt 5-6 évben egyre intenzívebben jelenik meg a környezetvédelem, a fenntarthatóság kérdése a tömegkommunikációban és a médiában, ezáltal várhatóan mind többeket fog pozitív cselekvésre sarkallni a felhívás. A szakember tapasztalata szerint egy új rendszer felfuttatásához legalább 7-8 év szükséges.