Támogatók és kétkedők is voltak az egykori sztrájkolók, tiltakozók mellett - galéria

Egy időre elcsendesedtek a városok az országban, nem közlekedtek a helyi és helyközi autóbuszok, a tehergépkocsik, a taxik. Sztrájk, tömegdemonstráció, népszavazás. Ezek a bűvös szavak sűrűn ismétlődtek a szakszervezeteknél. 
Az első nagyobb megmozdulásra 1990 elejéig kellett várni, mikor a Közúti Közlekedési Szakszervezet figyelmeztető sztrájkot hirdetett. Követelésük közé tartozott egyszeri, legalább 20 százalékos bérfejlesztés, a tömegközlekedési pótlék kiterjesztése a helyi tömegközlekedés egészére, a BKV-nál alkalmazott mértéknek megfelelően és többek között országosan egységes és adómentes túlórapótlék bevezetése, az eszközállomány javítása. 

Az akkori sztrájk vegyes érzelmeket váltott ki az utazóközönség körében 

— Mindenki nehéz a helyzetben van ma Magyarországon. Mások fizetését sem emelték, bizonyos fokig zsarolásnak is tartom a sztrájkot — nyilatkozta egy 47 éves banki csoportvezető a Dunántúli Naplónak. De olyan is akadt, aki igazat adott a buszvezetőknek. Mint a lapnak nyilatkozó középkorú adminisztrátor mondta, igazuk van a buszosoknak, teljes egészében, hiszen túlterheltek. Míg egy harmadik megszólaló, a Kesztyűgyárba igyekvő 43 éves művezetőnő azt nyilatkozta: bizonyos fokig megértem őket, de nem hiszem, hogy ez a sztrájk bármit is megoldhat.