Saját erejükből állítottak Kossuth-szobrot a baranyai kisközség lakói

Ott, ahol a kopár nagyharsányi hegy mered az égnek, ott, abban a tiszta magyarlakta kis szögben, amely gyöngye Baranyának, nagy ünnepe volt tegnap a magyarságnak, írta 1907. október 15-én a Pécsi Napló. A lap a Kossuth-szobor állításról így írt:

„Kicsiny községben ültek nagy ünnepet. Kicsiny községben, csak a névleg nagy: Nagyharsányban leplezték le Kossuth Lajosnak szobrát. A negyvenharmadikat az országban, az elsőt Baranyában. És ennek a szobor leleplezésnek egy olyan körülmény ad különösen jelentőséget, aminőt eddig még egy ízben sem tapasztalhattunk magyar szobrok felállításánál. Ezt a szobrot egy kis község, tisztán egyszerű földmíves lakókból álló kisközség emelte a saját erejéből, a saját fillérein, a saját spontán elhatározására. Nem kellett agitáció, nem kellett támogatás, hogy a nagy Kossuth magasztos alakját ércbe önthesék.”

1911. augusztus 22.: A pécsváradi Kossuth-szobor leleplezése

Ünnepe volt ez Pécsváradnak. Ez a Zengő tövében fekvő virágzó nagyközség nem igen látott még falvai között annyi embert, mint tegnap, mikor Pécs város és Baranya vármegye vezető férfiai, az országos pártok küldöttei jelentek meg, hogy letegyék koszorújukat a pécsváradi Kossuth szobor talapzatára. Nagyszerű, lelkes ünnep volt ez, melyre a város és vármegye közönsége óriási számban zarándokolt.

Azon a helyen, ahol Kossuth Lajost 1837 május ötödikén éjjeli két órakor elfogták, fölállították és leleplezték az első budapesti Kossuth-szobrot. A Zugligetben, lankás domboldalon, sudár fáktól övezett térség közepén áll a szobor, amelyet az elsőkerületi polgárság filléreiből emeltek.

A szobor leleplezése alkalmával Perényi Zsigmond báró nagyobb beszédet mondott, amelyben méltatta az ünnep jelentőségét. Hálás köszönetet mondott, az amerikai népnek azért, hogy ilyen szép emléket áhított a magyar szabadságharc vezetőjének.