Miseta: Hosszú távon remélhetőleg előnyt jelent az integráció

– Elindult a kórház-integráció folyamata. Milyen előnyök származhatnak ebből?
– Az integráció lehetséges közös előnyei a hatékonyabb és olcsóbb beszerzésben, az egységesített adminisztrációban, és elsősorban a jobb betegellátásban csúcsosodhatnak ki. Hozzáteszem: akkor, ha jól csináljuk. Ha csak a címkéket cseréljük, s amúgy minden marad a régiben, akkor nincs értelme.
– A leépítésektől való félelem mindig megjelenik. Mennyire valósak ezek?
– Nincsen tervben leépítés. Az egészségügy munkaerőhiánnyal küzd. A racionalitás talaján mozogva szeretnénk – megfelelő ösztönzők mellett – a munkaerőt jobban kihasználni.
– Anyagiakban mit jelent az integráció?
– Hosszabb távon remélhetőleg előnyt. Jelenleg azonban minden integrálandó kórház önmagában is konszolidációra szorul. Tudjuk azt is, hogy a Klinikai Központ is jelentős deficittel küzd. A magyar egészségügy sok éve küzd nehézségekkel. A folyamatos veszteségmentes működéshez többletforrásokra van szükség, különben a tapasztalatok szerint rövid időn belül ugyanott tartunk, ahol elkezdtük. Ráadásul magának az integrációnak is jelentős költségei vannak. Ahhoz, hogy a siker reményében történjék ez meg, többletfinanszírozás szükséges. Természetesen az inflációs hatásokat is figyelembe kell venni, ami az egészségügy tekintetében valószínűleg magasabb, mint az átlagos infláció.
– Mi ennek az oka?
– Az egészségügyben a gépek és fogyóanyagok beszerzése döntően euró- vagy dolláralapú. Amíg a cégek gyorsak voltak, hogy lekövessék a négyszáz forint feletti euróárfolyamot, addig kevésbé aktívak a visszaállásban.
– Hogyan tovább?
– Folynak a tárgyalások, mindenkinek van feladata. A miénk, hogy a rendeletben foglaltakat végrehajtsuk, s mint kezdeményezőnek, az egészségügyi főhatóságnak biztosítani szükséges a megfelelő kereteket. Szerintem menni fog!
– Ugyancsak érdekes kezdeményezés az orvosi diagnosztikai laborok kiszervezése egy centralizált laboratóriumi ellátó irányába, a megtakarítások jegyében. Mit gondol erről?
– Az ország laboratóriumi ellátása az államnak körülbelül 60 milliárd forintba kerül. Tízmillió állampolgárral számolva ez fejenként 6 ezer forint. Egy, a közelmúltban készült nemzetközi tanulmány szerint ezzel Európában az utolsó előtti helyen vagyunk. A laborvizsgálatok a diagnózisok 70–80 százalékában alapvető fontosságúak. Igaz ugyan, hogy lehet példákat hozni olcsóbb beszerzésekre, hatékonyabb működésre, de a szakma véleménye az, hogy biztosan többet kell költeni laborvizsgálatokra ahhoz, hogy az egészségügy jobb, hatékonyabb legyen. S mert az átállás rengeteg többletkiadással jár, és soha nem látott műszerparkcserével, szakmai és ellátásbiztonsági kérdéseket is meg kellene oldani, én inkább újra megfontolnám – a szakma érdemi bevonásával – ezt a tervet.
– Mégis mit látna a felesleges vizsgálatkérések eseteiben megoldásnak?
– Nem kell felfedeznünk a kör négyszögesítését. A vizsgálati eljárásrendnek minden esetben kötelező érvényűnek kellene lenni, a szükséges, de elegendő kritérium érvényesülése mellett.