2023.06.26. 11:30
Már 21 gyermeket nevelt szeretettel a nagyharsányi házaspár
Szöllősi Mariska és férje, Nándor 1998. óta nevelőszülők. Azóta 21 gyermek nevelkedett náluk, jelenleg 6 gyermeknek (3 testvérpárnak) biztosítanak szerető otthont. Több nevelt, már felnőtt gyermekük hazajár az ünnepekkor, egy lány pedig a mai napig velük maradt, miközben már dolgozik, azaz kikerült a rendszerből.
Fotó: Zs.K.
Baranya vármegyében 377 – családjából kiemelt – gyermekről gondoskodik a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató (továbbiakban: Szent Ágota), ők több mint száz nevelőszülői családnál élnek. A Szeged-Csanádi Egyházmegye fenntartásában működő gyermekvédelmi intézmény 2011-ben kezdte meg működését, és ma már a fővárosban, valamint 13 megyében – köztük Baranyában is – ellátja a gyermekvédelmi szakellátás feladatait. Céljuk, hogy a gyermekek számára megfelelő környezetet találjanak, ahol szeretet és biztonság veszi őket körül.
A Szent Ágota munkatársainak köszönhetően egy délután ellátogathattunk a Szöllősi családhoz, a nagyharsányi otthonukba. Már a kertkapun belépve is szembetűnik az otthonos, szeretetet sugárzó környezet, a nagy, tágas udvaron a kicsiknek játszóterük, a nagyobbaknak kis kuckójuk van a késő estig tartó beszélgetésekhez, és mint később kiderült, a 21 fa a kertben a gyermekeké, mindenkinek egyet-egyet ültettek. Mariska a konyhában fogad minket, majd a 12 személyes asztalnál kínált hellyel. Ennél az asztalnál még kettesben nem evett a házaspár, hiszen mióta együtt vannak, folyamatosan gyermekekkel élnek. Máshogy nem is tudják elképzelni a hétköznapokat, az ünnepeket meg pláne nem. Akkor a létszám megtöbbszöröződik, hiszen a már felnőtt gyermekek szívesen járnak vissza Mariskáékhoz.
Mariska Vázsnokról származik, Nándor pedig Harkányból. Egy tanfolyamon ismerkedtek meg, akkor Mariskának már 5 nevelt gyermeke volt.
– Ahol éltem, ott volt egy nevelőszülő pár, és ott nagyon sok pici gyermek volt. Gyakran eljártam hozzájuk, imádtam a gyermekeket, a pici cipőiket, és akkor döntöttem el, hogy én is nevelőszülő szeretnék lenni. Bementem a gyermekvédelmi központba (az akkori illetékes szervezethez), jelentkeztem nevelőszülőnek. Pár hónappal később már 3 gyermeknek nyújthattam biztonságot, testvérek kerültek hozzánk, majd rá egy évre jött a féltestvérük is, 3 hónaposan. A nagyobb fiúk akkor mentek el, amikor már úgy érezték, hogy lábra tudnak állni, és lábra is álltak. Aztán összeismerkedtünk Nándival és akkor így sorba jöttek a gyerekek. Testvéreket kaptunk, négyesével, hármasával, kettesével, és volt, akinek nem volt tesója
– emlékszik a kezdetekre Mariska. Nándornak sem volt ismeretlen a nevelőszülőség, hiszen saját gyermekei mellett az előző családjában fogadtak már gyermekeket nevelőszülőként.
– Az első nagyon nehéz volt. Volt két saját gyermekem, és azt gondoltam, hogy én mindent tudok a gyermeknevelésről, de ez teljesen más. Ezeknek a gyermekeknek pokoli életük volt előtte, nagyon sokat vándoroltak egyik helyről a másikra, olyan dolgokat éltek meg, amit mi elképzelni sem tudunk. Hiába volt előttem egy minta, hogy a nevelőszülők családja hogy működik, az teljesen más, amikor én kapok gyermekeket, mert minden gyermek különböző és mindegyik másképp éli meg a traumát – magyarázta az anya.
Elmesélte, a gyermekek nagyon nehezen nyílnak meg. Kettejükről például kiderült, hogy süketek. Mariskáéknak mindenki azt mondta, hogy az őket ért trauma, korábbi bántalmazás miatt nem beszélnek a gyermekek, ám ő érezte, hogy nagyobb a baj és elvitte őket hallásvizsgálatra, ahol kiderült, hogy mindketten hallássérültek. Kaposvárra járatták őket iskolába, ott a kislány megtanult beszélni, a kisfiú viszont nem, csak jelbeszéddel kommunikált. Így Mariska is megtanulta a siketek nyelvét.
– Soha nem felejtem el azt a megható pillanatot, amikor mentem érte az iskolába, köszönt nekem, én mutattam neki, hogy „én nagyon szeretlek”. Ő rám nézett, és azt kérdezte, hogy „te érted, amit én mutatok?”. Mutattam, hogy „igen, megtanultam”
– mesélte.
Mariska egyébként nagyon fontosnak tartja, hogy a Szent Ágotánál nincsenek egyedül a nevelőszülők. Rengeteg szakmai segítséget kapnak minden téren, és nagyon jól tudnak együtt dolgozni, de – mint kiemeli – ehhez az is kell, hogy ők, mint nevelőszülők, őszintén elmondják a problémákat, nem hallgatnak el dolgokat, mert akkor a külsős szakemberek nem tudnak segíteni.
A házaspár egyébként a gyermekektől is őszinteséget vár, cserébe a legnagyobb szeretetet, a biztonságot nyújtó családi környezetet nyújtják számukra, és rengeteg élményt adnak, hogy kinyíljon számukra a világ. Volt olyan kislány, akiről azt gondolták, hogy autista, nagyon sok nevelőszülő nem tudott mit kezdeni a zárkózottságával. Mariskáék viszont nem hagyták annyiban, és annyi helyre, programra vitték, hogy végül életvidám, mosolygós gyermekként került el tőlük.
A búcsú mindig nehéz, Mariskáéknak különösen.
– Amikor két lány fél évnyi nálunk töltött idő után visszakerült a családjához, azt mondtam nekik, hogy „boldog vagyok, hogy hazakerültök. Remélem, hogy azt a sok élményt, amit kaptatok tőlünk, el tudjátok rakni, mert vagytok olyan nagyok, és akkor majd talán, ha egyszer úgy hozza a sors, ti is így fogtok élni
– emlékezett vissza Mariska.
Amikor probléma, vagy megoldandó feladat van, akkor elhangzik, hogy „gyűlés”. Ilyenkor mindenki az asztal köré siet, és együtt megbeszélik, tisztázzák a dolgokat. A családnak nagyon feszes napirendet kell tartania, ezt Mariska maximálisan betartja, és betartatja. A szabályokat szintén, amelyeket a gyermekek is elfogadnak. Ilyen szabály például, hogy abba a helyiségbe, ahol az étkező van, nem vihet telefont senki, vagy az is, hogy ha a fiúk össze is kapnak valamin, a lányokat békén hagyják, őket bántani tilos, tisztelni kell a nőket.
Mariska hiszi, hogy a rosszból van kevesebb, és mindig megpróbálják a problémák okát feltárni ahelyett, hogy a gyermekekkel kapcsolatos problémákra koncentrálnának. Meg szokta kérdezni a hozzájuk érkező gyermekektől, hogy mire van szükségük. Előfordult, hogy egy nála nevelkedő, kamaszkorú fiataltól azt a választ kapta: „egy anyára”.
Szeretettel és gondoskodással érik el a gyermekeknél az őszinteséget, és a javulást. Mariska szerint nagyon szerencsés, hogy a környező intézményektől – ahová a gyermekek járnak – maximális támogatást kapnak, a nevelők és a pedagógusok a lehető legjobban állnak a gyermekek helyzetéhez. Nagyharsányban és környékén egyébként a többi térséghez képest több a nevelőszülő család. A kötelező láthatáson kívül a más nevelőszülőknél, más településen élő testvéreikkel a gyermekek annyit beszélnek telefonon, amennyit szeretnének, és természetesen a születésnapokat is közösen ünneplik meg. A család elmesélte, hogy egyik éjjel a szomszédos ház kigyulladt, és másnap, iskola után beszélték meg, hogy mi is történt előző éjjel az ott lakókkal. Akkor mindannyian felszaladtak a szobájukba, és lehozták a fogtündér pénzüket, hogy ezzel is segítsenek a leégett ház tulajdonosainak. A pénzt a legfiatalabbik vitte át a szomszédnak, akit mérhetetlenül meghatott a gyermekek jószívűsége. Az volt az első adomány, segítség, amit kaptak a tragédia után.
– A gyermekekben annyi szeretet van, hogy nem csak ők tanulnak tőlünk, hanem mi is tőlük
– mondta a nevelőszülő.
