Szépek a rézüstök, de otthon sosem párolhatunk extrát

A foci mellett a pálinka a másik tudomány, amelyhez minden magyar férfi ért – saját vélekedése szerint legalábbis. Ezzel együtt, ha főzésre adjuk a fejünket, nem árt észnél lenni, figyelmeztet a szakember. Nincs olyan ősz ugyanis – készítésének egyik fő időszaka –, amikor ne hallanánk az egyébként már 100 ezer forinttól kapható, és országosan 26 ezerre becsült mini-háziüst „munkabaleseteiről”. Ha ugyanis nem választjuk el megfelelően a főzés első fázisában keletkező rézelejét és előpárlatot a középpárlattól, a főzetbe átcsordogáló metilalkohol nemcsak a pálinkát, de a kóstolókat is megmérgezheti. 

Ahogyan a minőségi pálinkakészítést és klasszikusan jó értelemben vett úri fogyasztást zászlajára tűző, többérmes párlattal büszkélkedő, a Tenkes hegy déli lejtőjére épült új generációs Siklossy Pálinka Manufaktúra egyik tulajdonosa, Daróczi Balázs az üstnél is egy lépéssel hátrább tekint: jó pálinka alapja csak a jó cefre lehet. Igen, apáink még valóban a földről szedték össze a kiskertek lehullott gyümölcseit, de az így hónapok alatt túlerjesztett, eleve beteg gyümölcsökből igazi pálinka biztosan soha nem kerekedett. Csak abból a gyümölcsből főzz, amit nyersen is jóízűen elfogyasztanál! Szerinte egyébként a házi főzőcskézés hobbinak kitűnő lehet, de ideális esetben sem vetekedhet már a kisebb-nagyobb hivatásos bérfőzdékből kikerülő itallal. A még szigorúbb szabályoknak megfelelni kénytelen, nevesebb kereskedelmi főzdékével pedig biztosan nem.  
A szükséges eszközök és energia árával együtt pedig üzletnek sem az igazi, mindenestül literenként legfeljebb pár száz forintos árelőnyre tehetünk szert vele. Főként, hogy tavaly óta újra adómentes nemcsak a házi (évi 86 literig), de a bérfőzés is, amelynek díja emiatt is sokat csökkenve ma átlagosan 1000 forintra rúg.  
Hazánkban – rajtunk és a pálinkatörvény értelmében négy osztrák tartományon kívül ilyen néven másutt nem is lehetne – egyébként évente 8-9 millió liter csepeg ki a kicsi és óriás üstökből összesen, a kereskedelemben pedig tavaly 14 milliárdot költött pálinkára a magyar. (A sort még a whisky vezeti 18,5-tel, de évről évre csökkenő előnnyel.) Ez pedig évi hat és fél deci fejenkénti fogyasztást jelent – tízmillió szájra osztva persze, tehát a tényleges pálinkaivók között ennek többszörösét. Az idén a jól termő kajszi jó alapot adott, a többi gyümölcs sajnos megsínylette az aszályt, ez érezhető áremelkedéshez is vezethet. 
Érdekesség, hogy a pálinkát, a perzsák „rózsavizét” mai formájában Mátyás királynak köszönhetjük: az ő rendelete nyomán váltak hungarikumunk alapanyagává a gabona, hajdina, sőt, cékla helyett a zamatos, illatos gyümölcsök. Védőszentje pedig idehaza maga a Mikulás, azaz myrai Szent Miklós – december 6-án, a pálinka napján tehát mindkettejük tiszteletére is koccinthatunk vele. 

A gyengébb alkoholfokú zamatosabb, illatosabb 

Minél öregebb, annál finomabb, tartják a pálinkáról is, ezért sokan el is tesznek pár üveggel egy-egy jobb évjáratból, hogy még tovább „érleljék”. A szakértő szerint bár valóban létezik „ópálinka”, ez a készítésekor a hat hónapos, részben hordós érlelés, nem a vásárlás utáni évtizedes otthoni tárolás jelzője. Az üvegben már biztosan nem fejlődik tovább a becsben tartott nedű, érdemes azonban jól zártan, sötét helyen tárolni, a fény ugyanis hosszú idő alatt még ronthatja is a minőségét. És egy szaktanács a vásárláshoz is: mivel az üvegen sok értékelhető adat nem segít, az ismert márkanév mellett érdemes az alacsonyabb, 40% körüli alkoholtartalmút választani, abban ugyanis jó eséllyel jobban dominálnak a gyümölcsös ízek, illatok, mint az erősebb főzetekben.