Ezernyi edényben főtt a bab Mohácson

Szombat délután újra ínycsiklandó illat lengte be Mohács utcáit, s füst szállt fel a házak között. Immár 28. alkalommal rendezték meg a Mohácsi Sokac Babfőző Fesztivált.

Lassan három évtizede annak, hogy először megrendezték  a Mohácsi Sokacok Olvasókörének tagjai a népi és nemzetiségi hagyományokat felelevenítő Babfőző fesztivált. S annak is majd' harminc éve, hogy ezen a napon délután nincs eső. Szerencsére most sem volt.

Mondjuk egy évszázaddal ezelőtt talán senki sem gondolta volna, hogy az akkor hétköznapinak számított ételnek, a cserépedényben főtt babnak valóságos kultusza lesz egyszer Mohácson.

Márpedig ez a helyzet, már nemcsak a helyi sokacság ünnepe a Sokác Babfőző Fesztivál, a megye és az ország határain túlról is egyre többen érkeznek a gasztronómiai találkozóra.

Egykor éppen az egyszerűsége miatt volt népszerű az étek: a szántóföldeken, a szőlőkben olyan ebédet kellett készíteni, ami lényegében magától főtt meg, nem igényelt folyamatos felügyeletet.

Az agyagedényben készült bab ennek éppen megfelelt: a hozzávalókat beletették a főzőalkalmatosságba (ami nem köcsög volt, mivel az nem hőálló, így a „köcsögös bab" kifejezés téves), tüzet gyújtottak mellé, aztán kezdődhetett a munka. Ha végeztek egy-egy sorral, megkeverték, dobtak a tűzre, majd folytatták, amit elkezdtek. Mire elhúzták a levesnótát délben, elkészült az ebéd is.

- Ez a hagyomány arra nyúlik vissza, hogy valamikor a földműves őseink, amikor kimentek a mezőre, kellett valami meleg ételt készíteniük délidőre, de nem volt rá idejük. Így hát amikor reggel kimentek a földekre, az agyagedényt odatették a tűz mellé, kapáltak egy sort, megkeverték egyszer-kétszer, majd visszatértek. Mire végeztek, fel tudták szolgálni az ebédet – mesélte korábban lapunknak  Bubreg István, a Mohácsi Sokacok Olvasókörének elnöke.

A rendezvény délután két órakor kezdődött a Sokac-negyed utcáiban. A tűzgyújtást követően eljött a várakozás ideje, hiszen a bab nem egyhamar főtt meg, de a résztvevők ekkor sem unatkoztak, kellemesen telt az idő egy-egy fröccs és némi pálinka mellett.

A fesztivál során teljesen megtelt a Táncsics Mihály utca, sőt még a környéke is. A  főzők száma ezúttal is megközelítették a háromszázat, akik több mint ezer agyagedényben hagyományos technikával főzték a babot. A vacsorát követően elkezdődött az utcabál, ami bizony ezúttal sem ért véget a Nap lementével.