A fűben lapuló őzgidák óvatosságot igényelnek

 Tavasztól nyár elejéig gyakran akadhatunk fűben pihenő őzgidára, a suták gyakran ellenek lakott területekhez közel. 
– Az őzgidák, ha tele a pocakjuk, ösztönösen meglapulnak a fűben, észrevétlenül, mozdulatlanul – mondta Faragó Endre. 
– Ilyenkor sokan aggódni kezdenek, hogy elárvult állatkával van dolguk, és elkezdik simogatni, ennek nehéz is ellenállni. Azonban, ha a gidának tele a hasa, az azt jelenti, van anyukája, aki elfektette a fűbe táplálás után. Ő addig elmegy messzebbre, hogy ne hívja fel a ragadozók figyelmét a védtelen kicsinyére – folytatta. 

– Nagyon fontos, hogy ilyenkor semmiképp se érjünk a pihenő állathoz, mert azzal megpecsételjük a sorsát. Ha a visszatérő anyja megérzi rajta az emberszagot, otthagyja, nem gondoskodik róla többé – figyelmeztet a szakértő. Van azonban olyan eset, amikor segítségre szorulhat. 
A gida akkor fog felállni és keresgélni, ha már nem bírja kivárni az anyját. Ilyenkor bizonyára valami baj történt, nincs, aki visszajöjjön érte. 

– Ha botorkáló, síró állatkával találkozunk, hozzá érdemes odamenni és segíteni, elvinni olyan helyre, ahol szakszerű ellátást és nevelést kap, felnőttkorában akár vissza is engedik az erdőbe, vagy gondoskodnak megfelelő elhelyezésükről vadasparkokban, állatkertekben – tanácsolja Faragó Endre. 

A mentett őzek esetében nehéz a repatriáció, ugyanis nagyon szelíddé válnak, keresni fogják a lakott területeket, ahol sok veszély leselkedhet rájuk: gépjárműforgalom, kutyák, éhes emberek… 
Mint megtudtuk, a komlói MiniZoo is fogad más állatok mellett mentett őzeket is, minden évben többet is felnevelnek, amelyeket tudják, visszahelyezik a természetbe vagy vadasparkokba.

 – Idén sincs ez másként, hét gida is érkezett eddig, ebből három jelenleg is nálunk van – mondta Faragó Endre. 

– Öt felnőtt őzünk közül Sziszi, a rangidős suta, aki szintén árván érkezett hozzánk annak idején, olyan szinten magáénak érzi a hozzánk bekerült kicsinyek sorsát, hogy minden évben óriási segítséget jelent számunkra a nevelésben – folytatta az állatkert vezetője. 

– Míg a természetben egy anya képes az emberszagot érezve elhagyni a saját gidáját, Sziszi számára teljesen idegen állatkák nevelésében vállal szerepet. Folyton beugrik a kis karámjukba, nyalogatja, tisztogatja, szeretgeti őket. Annyira megszokta ezt az életet nálunk, hogy teljesen természetes számára a dolog. De idén ezt is tudta fokozni, szinte biológiai csoda számba megy az eset, de elkezdett laktálni is, azaz megindult a tejtermelése. Így már fizikailag is eteti a kicsiket. Elképesztő segítség számunkra, a kis gidák pedig nagyon szerencsések, hogy van egy ilyen sutánk, aki valódi pótmama számunkra – mesélte el a megható történetet Faragó Endre.