Budapest megnyílt a végtelenre az Eucharisztikus Kongresszuson

Szeptember 7-én a magyarországi horvát közösségek biztosították a mise zenei szolgálatát, köztük játszott a pécsi Vizin Zenekar is. Balogh Mátéra, a formáció baszprím tamburására igen nagy hatással volt az esemény. – Maga a helyszín is meghökkentett, hétezerötszáz főre rendezkedtek be a szervezők, a terem végéig sem láttunk el. Mikor felmentünk a szintén hatalmas színpadra az összegyűltek elé, a tömeg ellenére is elszállt minden félelmünk. Minden eddigit felülmúló energiákat tapaszaltunk, többünk a könnyeivel küszködött a meghatottságtól. Megtisztelő, hogy itt képviselhettük a helyi horvátságot – számolt be Máté.

Besencziné Tóth Erika Máriagyűdről vezetett zarándokcsoportot a kongresszusra, tizenegy napon át gyalogoltak a Mária Út vonalain. – Óriási tanúságtételt jelentett végigmenni az útbaeső településeken. Szeretettel vártak, koncertekkel, uzsonnával fogadtak. Mi meg beszámolhattunk arról, hova is tartunk, mit jelent számunkra az Eucharisztia. Az út végén célba értünk a záró szentmisén, de úgy gondolom, a küldetésünk koránt sem ér véget. Amit ez idő alatt kaptunk, tovább kell adni a környezetünkben élőknek – fogalmazott Erika.

Csonka Laura hitoktató több iskolából kísért elsőáldozókat a program nyítómiséjére, majd egész héten Budapesten maradt, s részt vett az esti dicsőítő koncerteken is. – Magával ragadott a sokszínűség és a szervezők felkészültsége, alázata. Példaértékű volt, ahogyan Erdő Péter bíboros és Fábry Kornél főtitkár is a háttérben maradtak, a program pedig magáért beszélt. A pápai mise légkörét az ünnepélyes tiszteletadás jellemezte, ez is megfogott.

A szervezők érdemeit többen kiemelték. Szarvasné Vancsura Margit, Pécsen végzett hitoktató szervező asszisztensként segített a rendezvény ideje alatt. Kiemelte a profizmust, mely végigkísérte a rendezvényt, s az óriási tömeg ellenére minden gördülékenyen zajlott. A szombat esti fáklyás körmenet kapcsán Margit is a tanúságtétel erejét emelte ki: – Szórakozóhelyek, éttermek előtt is elhaladtunk. Azt fogalmaztam meg, a kereszténység ilyen: ha összefogunk, sokan és erősek vagyunk, megmutatjuk magunkat a világnak, de csendben, alázatosan.

Gere Dániel a Pécsi Hittudományi Főiskola csapatával utazott Budapestre. – Büszke vagyok Magyarországra, hogy így meg tudtuk szervezni a programot, úgy vélem, sehol máshol nem lett volna ugyanilyen, mint itt. A felvonuló tömegben örömteli arcokat, az út szélén nézelődők szemében csodálatot láttam. Nem lezárásokat, korlátozásokat tapasztaltuk Budapesten, hanem azt, hogy az egész város megnyílt a végtelenre. Olyan szabadságot éreztem az összegyűltek körében, amilyent korábban soha.