Puszit adott volt gondozójának Liza, a csimpánz (videó)

– Gyere Liza, nem fog Dzsodzsó bántani. Gyere egy puszira – mondta a csimpánznak a volt gondozója, aki utoljára 15 éve látta. A hívott szóra, kis idő elteltével, Liza odament az üvegfalhoz, és egy puszit nyomott Agyaki Mónikának. Mint megtudtuk, a puszinak az a magyarázata, hogy a csimpánzok találkozáskor érintéssel üdvözlik egymást, a barátok pedig megölelik egymást. A társas kommunikációjukban az érintésnek nagy jelentősége van.

Liza, a nőstény csimpánz 1986-ban látta meg a napvilágot a pécsi állatkertben. A csimpánzok akkor nem a legjobb körülmények között éltek az állatkertben. Kicsi volt a ketrecük (most büféként működik). Judi a nőstény, amint világra hozta kicsinyét, segítségre szorult, részben a veseelégtelensége miatt.

– Mikor elpusztult Judi, reggel bementünk a ketrecébe és Liza átkapaszkodott rám. Nem hagytuk egyedül, a nap 24 órájában vele voltunk, elindult a nevelési folyamat. Mi is bent laktunk a kis ketrecben, a másik gondozóval váltottuk egymást. Egy idő után Liza nem akart átkapaszkodni Csongorra – emlékezett vissza a kezdetekre Agyaki Mónika.

Mint ahogy mondta, Lizát csimpánzként nevelték, nem lett emberesítve. Nem volt pelenkázva, nem is öltöztették fel. Liza és Mónika élete egy ideig egybefonódott, együtt keltek, együtt feküdtek, együtt sétáltak az állatkertben, míg a csimpánz egy fotóst meg nem kergetett. Egy másik történetet is megtudtunk: Liza, mint minden csimpánz, igen érdeklődő. Egy osztálykiránduláskor egy fiú oldaltáskáját vette el, aki túl közel ment a ketrechez. A csimpánz a táska tartalmát kiszórta a ketrec közepére.

– Ilyenkor visszaadják a csimpánzok az elvett zsákmányt, ha cserét ajánlunk fel. Akkor is ez történt. Volt egy másik történet, egy tévés forgatás. Joe elcsente a kamerát, és igen sokáig kellett alkudoznunk, mire egy homokszitáért visszaadta – mesélte mosolyogva Agyaki Mónika.

Liza igazi haspók, mindent szeret, főleg az édességet. Ezt a mostani párja, Joe is megtapasztalta. A napokban töltötte be a hímcsimpánz a 30. születésnapját, amire egy gyümölcstortát kapott. A finomságot kihelyezték a kifutóra, igaz egy másik is készült Lizának. Az kisebb volt és a kifutó másik oldalára tették. Joe meg volt hatódva, sokáig nézte a tortát és a látogatókat. Míg ő merengett, Liza elcsente és megette a nagyobb tortát.

– Lizának volt egy kedvenc játéka, egy plüss panda. Azt adtuk neki, hogy este ne féljen, amikor próbáltuk rászoktatni, hogy egyedül aludjon. Egy gond volt, a plüss összekoszolódott, kimostuk, tönkre ment. Liza meg nem tudott nélküle aludni. A pótlást a rongyik oldották meg. Négy rongydarab volt, amit felváltva adtunk neki. Magához szorította, úgy aludt – mesélte a kedves történetet a volt gondozó.

Nem volt könnyű az elszakadás

Arra a kérdésünkre, hogy miért nem látogatott a pécsi állatkertbe hosszú ideig Agyaki Mónika, a volt gondozó azt mondta, nem szeretne érzelmi hullámvasútra kerülni. Vannak dolgok, amit le kell zárni, és az állatokat sem szabad megzavarni. Mint mondta, az a gond, hogy amikor itt van, Liza felbátorodva érzi magát. A természetes élőhelyükön a hím marad a csoportban és a nőstények vándorolnak.

– Nálunk nehezebb volt a helyzet, mert egy fiatalabb hím érkezett. Liza megerősítve érezte magát velem. El kellett szakadnunk egymástól, hogy párban tudjanak élni – magyarázta a volt gondozó.

Liza kölyökkori képeit lenti galériánkban tekinthetik meg.