Idegentől elvárás a magázódás

Békés emberként udvariasan belementem a játszmába, de amikor kedvesen megjegyeztem a pénzügyi pulthoz érve, hogy bemutatkoznék, mint a vásárló, és szépen kérem a hölgyet, hogy legyen szíves ne tegeződjön, hanem szolgáltatói szegmens képviselőjéhez méltón magázzon, jött az újabb megalázó fellépés felőle.

Közölte, hogy ebédidejük kezdődik, és hátat fordított nekem, mintha ott sem lennék.

Értem én, hogy a leszólítás és pénzügyi szerződések kötése a munkájuk, de 28 éves, érett felfogású férfi vagyok, nem is olyan fiatalos arccal. Kikérem magamnak, hogy egy vad­idegen letegezzen, főként úgy, hogy ő maga szolgáltatót képvisel.

Továbbá az udvarias magázódásra való felkérés utáni viselkedése is felháborító, ugyanúgy, ahogy erőszakos fellépése is, miután „potenciális” áldozatot, biztosításkötőt gondolt bennem.

A mai világban, úgy vélem, alapnak kéne lennie szolgáltatói területen a köszönést követő udvarias, de magázódó megszólítás, illetve az ő munkájuk területén az udvarias kérés, miszerint: ez és ez vagyok, érdekelné-e önt az ajánlatom? Nem oly módon, ahogy a hölgy előadta magát. Arról nem is beszélve, hogy példát vehetne két fiatal kollégájáról, akik megfelelő módon, magázódva köszöntek, amikor a pultjukhoz léptem.

Véleményem szerint a tegeződés vadidegentől valamilyen szinten lealacsonyító is. Feltételezem, úgy lépett oda hozzám, hogy fejében a következő gondolatok kavarogtak: „Na, itt egy buta fiatal. Meggyőzhetem, hisz semmi ismerete nem lehet a pénzügyi dolgokról.”

Azt hiszem, csalódást okoztam neki.

Név és cím a szerkesztőségben