Elhunyt Bertók László Kossuth-díjas költő, Pécs díszpolgára

Mint írják, „megrendülten adjuk hírül, hogy Bertók László Kossuth-díjas költő, Pécs város díszpolgára, a Jelenkor főmunkatársa és kezdetektől szerzője elhunyt. Emlékét megőrizzük.”. A neves irodalmár szeptember 14-én hunyt el 85. évében.

Bertók László 1935. december 6-án született a Somogy megyei Vésén. 1975-től a Jelenkor című folyóirat belső munkatársa, 1999-től főmunkatársa lett. 1992-93-ban a Magyar Írószövetség elnökségi tagja volt, 1998 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1965 óta Pécsett él.

Munkásságát több rangos elismeréssel jutalmazták. 1982-ben József Attila-, 1989-ben Graves-, 1990-ben Déry Tibor-díjat kapott, 1997-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját, 2004-ben a Kossuth-díjat is átvehette, 2008-ban pedig Pécs díszpolgárává választották.

Lapunk legutóbb öt éve készített vele interjút, abban az évben töltötte be a nyolcvanadik életévét és akkor volt 50 éve, hogy Pécsre költözött.

Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője " target="_blank" rel="noopener noreferrer">ezt írta Bertók Lászlóra emlékezve:

Ebben a furcsa évben, amikor mindent újra kell tervezni, a Magvető Kiadóban egyvalamiben biztosak voltunk: októberben megjelentetjük Laci Együtt forog című verseskötetét, ezzel ünnepelve közelgő, 85. születésnapját. A könyv egyszerre folytatás: egyfelől az epigrammatikus-groteszk Firkák a szalmaszálra sorozat második darabja, másfelől újabb eleme a Bertók-költészet állandó formai forgásának; és egyfajta lezárás is, lírai testamentum. Ha majd itt lesz az ideje, érdemes lesz számba venni, milyen fontos alkotója és részese Bertók László a mai magyar lírának, hogyan teremtett eleven kapcsolatot például Csorba Győző és Parti Nagy Lajos között, hogyan alakította-építette a költészet köznyelvét, a rá jellemző csendességgel és szerénységgel miképpen hozott létre újszerű-kísérletező költői formákat, hogyan gyarapította a magyar gondolati líra gazdag hagyományát és pályája végén a haiku- és az epigrammaköltészet tradícióját, hogyan írta át és hogyan írta tovább Pécset az irodalom térképén a Somogyországból érkező Bertók; és fontos újraolvasni a Priuszt, Bertók prózai művét, amelyből egyszerre ismerjük meg a hátországot, Vését és vidékét, a családi ősöket és szokásokat, és amelyből kirajzolódik az ötvenes évek diktatúrájának kegyetlen működése. Mindezeknek is itt lesz az ideje, de én most az utolsó, októberben megjelenő kötet egyik kétsorosát ismétlem magamban, a Túlélő című versét. „A program túlélni volt egy életen át, / azt azért ne hidd, hogy túlélted a halált”.