Pécsi garázsban élvezi az obsitot a legendás német terepjáró

Egykoron nyilván Hans, a sofőr, meg Jürgen, a kocsi parancsnoka ment felderítésre a Volkswagen géppel, a Bundeswehr színeiben. A jármű a Német Szövetségi Köztársaságban szerepelt a katonai lajstromban, a NATO rendszerében. Aztán Nyugat-Németország megszűnt, egyesült a keleti blokkal, a négykerekű meg Magyarországon tölti nyugdíjas szezonjait. Jó kezekbe került, hiszen tulajdonosa egykoron gépjármű-villamosságot is tanult.

– Az ötvenedik születésnapomra kaptam ajándékba ezt a „játékszert” – árulta el szemében örömmel Woger Ede. – Hatalmas meglepetés volt, előzőleg sikerült előlem jól eltitkolnia mindenkinek a terepjárót.

– Ellentmondás, de szép matt a fényezése.

– Valóban, ám erdőn-mezőn nem erény a csillogás, bár az eredeti színhez nagyon hasonló a mostani árnyalat. Ez a gép kiválóan volt felújítva, mielőtt megkaptam. Az alkatrészek döntő többsége eredeti, legfeljebb utángyártott.

– A katonai rádió hátul hatalmas helyet foglal el.

– Ez a kisebbik érdekessége. Bár már régi darabról beszélhetünk, a németek mégis a híradástechnikai felszerelés nélkül váltak meg tőle, talán biztonsági okokból. De Olaszországból sikerült venni éppen ugyanolyat, mint amilyet korábban kiszereltek belőle.

– Nehéz egy ilyen járgányt vezetni?

– Is-is. Egyrészt az élmény hatalmas, másrészt azért akadnak kisebb hátulütői a dolognak. Olajos kormányrásegítő nincsen benne, itt meg kell birkózni a kanyarokkal. A nyomatékváltója ellenben szinkronizált, tehát zajmentes. Elöl az ülések tűrhetőek, hátul azonban, hosszabb távon már nem ajánlottak. Hiába, ez katonai eszköz, ott azért a kényelem nem elsődleges szempont.

– A tetőponyvája szintén takaros, de hasznos is egyben?

– Viszonylag gyorsan fel lehet húzni eső idején, ám előbb meg kell állni miatta, mert kézi vezérlésű. A szél könnyedén átjárja, itt-ott beázik, ami gyakorlatilag „gyári hiba”. Nem flancolásra gyártották, a hasznossága volt a németek legfőbb célja vele. Funkcióiban minden pompás benne, bár csak a hátsó kerék kap hajtást, mégis jól halad, nehezebb körülmények között is.

– Drága mulatság a veteránok táborát erősíteni?

– Nehéz lenne összegekről beszélni, mert a műszaki színvonaltól is függ a kérdésre a válasz. Meg a ráfordított, meg nem térülő munkaórák sem közömbösek. Az biztos, az érzést nem lehet megfizetni. Meg ott van a büszkeség, ha egy-egy találkozón megnézik, megdicsérik, jutalmazzák az ember kedvencét.