Ha egyedül találjuk, nem jelenti azt, hogy elárvult

Az őzgidák és szarvasborjak április és július között születnek meg, nagy többségük május–júniusban. Mindenhol azt halljuk ilyenkor, hogy nem szabad megfogni a gidát, nem árva. Hiába a rengeteg felhívás, ennek ellenére az erdőjárás során sokan fotózkodnak a kisállatokkal, és meg is simogatják őket.

Faragó Endre, a Komlói Mini ZOO tulajdonosa, vezetője lapunk kérdésére elmondta, hogy a legfontosabb szabály, hogy ne avatkozzunk be a természet rendjébe, a táplálkozási láncba, a természet ugyanis tudja a dolgát. Így ha például zsákmányt ejtő rókát látunk az erdőben, ne ijesszük meg, ne akadályozzuk meg az élelemszerzésben. Ám ha már korábban hibás emberi beavatkozás történt, akkor azt embernek is kell rendbe hoznia.

– Az őzgidák, szarvasborjak kapcsán három esetet különböztethetünk meg. Ha fűben fekvő, csendben lévő gidát látunk, semmi esetre se fogjuk meg. Az anyja ugyanis bizonyára a környéken van, szándékosan fektette el a borjút, hogy ne hívja fel rá a ragadozók figyelmét – fogalmazott Faragó Endre.

Ám ha az út mentén síró gidát látunk, aki jön-megy, annak bizonyára előzménye van. Vagy az, hogy elpusztult az anyaállat, vagy már korábban valaki megsimogatta a kicsit, akit ezért elhagyott az anya, a borjú már biztosan éhes, fáradt. Ebben az esetben célszerű az emberi beavatkozás, a szakemberek értesítése. A harmadik eset az, amikor valamilyen munkálat során – kaszálás, aratás – bukkanunk a gidára, így eltűnik a takarása. Ilyenkor szabad prédává válik a ragadozók számára, így mentésre szorul. Ha esetleg véletlenül meg is sebeztük a kicsit, akkor mindenképp szükséges az állatorvosi segítség.

A Komlói Mini ZOO vezetője ezen felül arra is felhívta a figyelmet, hogy a legtöbb esetben a kisnyúlhoz, kisrókához sem szabad nyúlni. Csak abban az esetben, ha biztosak vagyunk benne, hogy a szülővel történt valami. A vaddisznó kicsinyét se közelítsük meg, mert a koca szinte sosem hagyja felügyelet nélkül apróságait, s pillanatok alatt ránk is támadhat.

Legtöbbször nem visszahelyezhetőek

Mint azt a szakembertől megtudtuk, a kézzel nevelt gidák, borjúk kilencven százaléka nem visszahelyezhető a vadonba. Ugyanis ők továbbra is igényelni fogják az ember közelségét, a lakott területek környékét gyakran felkeresik, így számos veszély leselkedik rájuk. Az ember által felnevelt patásoknak tehát helyet kell keresni végleges tartásra. Ez évről évre egyre nehezebb, ugyanis a vadasparkok, vadkertek kapacitása sem végtelen.