Gomba terem a régi pécsbányai óvóhelyen

Misztikus hangulat lengi körbe a pécsi Széchenyi-aknát és a vele szemben, évek óta elhagyatottan álló pécsbányai kórházat. A hatást csak fokozza, hogy a kettő között, a föld alatt egy régi katonai óvóhely húzódik. Több mint húsz éve már jártunk egyszer a bunkerben, a helyet akkor még rendben tartották, megvolt a berendezés, működött a világítás, sőt még a telefon is be volt kötve. Aztán az évek során egyre romlott az állapota, az értékesnek gondolt holmikat ismeretlenek széthordták, a többit otthagyták. A növények gyökerei betörtek a járatokba, denevérek is tanyáztak a helyen. A pusztulás szálán talált rá az óvóhelyre egy pécsi házaspár, Németh Julianna és Sebestyén László, ők mégis megláttak benne valamit, így elhatározták, helyrehozzák a bunkert, hogy ott termesszenek gombát.

– Amikor eldöntöttük, hogy mivel is szeretnénk foglalkozni, több pincét is végigjártunk a városban

– mesélte Sebestyén László. – Voltunk többek között a Hungária út és a Rákóczi út alatt húzódó járatokban is, de egyik sem volt igazán megfelelő. Az önkormányzatnál említették ezt a pécsbányai óvóhelyet is, így eljöttünk ide. Eleinte nem sok reményt fűztünk a helyhez, de amint kiszálltunk az autóból, és megtapasztaltuk, hogy milyen csend és nyugalom van itt, tudtuk, hogy ez kell nekünk.

Persze nem kezdhettek rögtön gombát termeszteni, hiszen a bunkerbe alig lehetett bejutni, a természet az évek alatt visszafoglalta azt, ami egykor az övé volt. A bejáratot hatalmas fák takarták, az építményben pedig felhalmozódott a szemét. A legfontosabb munkákkal kezdtek, átalakítottak két szobát a gombáknak, és beépítettek egy hűtőt. Így megindulhatott a termesztés, jelenleg fehér és barna csiperke nevelkedik a speciális komposztban, speciális körülmények között. Bár sokan gondolják, hogy a gomba nem túl kényes, ennek éppen az ellenkezője igaz. Pontosan be kell állítani a hőmérsékletet és a páratartalmat, van vele munka bőven, de a házaspár ezt kifejezetten élvezi. A járvány idején sem hagytak fel a termesztéssel, és mivel eladni nem tudtak olyan sokat, különböző alapítványoknak adományoztak.

Közben pedig tovább rendezik a bunkert, és dolgoznak az előtte álló házon is, hiszen az a tervük, hogy egyszer kiköltöznek ide. Az óvóhelyet már jól ismerik, szinte minden helyiségről tudják, mire szolgált, csak arra nem jöttek rá, mi volt a házban. Feltételezik, hogy egykor a kórházhoz tartozhatott, de egyelőre erről senkitől nem kaptak pontos információt.