Kötetlenül kérdezték a házasságról Isten szolgálóit a fiatalok

Szombaton este a Magtár Látogatóközpontban Nagy Norbertet, a Gyárvárosi templom plébánosát, Zajácz Gábor görög katolikus parókust, illetve Németh Norbert és Némethné Hesz Márta református lelkészeket kérdezhették a jelenlévők a házasságról. A „Minek a házasság?” kérdés sok érdeklődőt vonzott, a közönség soraiból érdekesebbnél érdekesebb felvetések hangzottak el.

Bevezetőként Nagy Péter, a Pécsi Egyházmegye közoktatási munkatársa, mint moderátor tette fel az első kérdést: minek az elköteleződés?

Németh Norbert és Némethné Hesz Márta református lelkészek húsz éve házasok, egy ideje pedig együtt készítik fel a jegyespárokat a házasságra. Ezeken az alkalmakon nyilvánvalóan gyakran merül fel a kérdés, hogy kell-e a papír.

– Számomra egyértelmű volt, hogy csak így lehet, de sokáig nem tudtam megfogalmazni ezt. Debrecenben az egyik tanárom mondta el azt a mondatot, amelyet azóta hordozok: a papír, a gyűrű és a házasság azt jelenti, hogy mindenki számára „nem” vagyok, egyedül a férjem számára vagyok „igen” – fogalmazott Némethné Hesz Márta.

Nagy Norbert plébános több kérdést is kapott a cölibátussal kapcsolatban, illetve arról érdeklődtek a kérdezők, hogy Isten szolgálatába állását egyfajta kapcsolati csalódás eredményezte-e, minőségibb szolgálatot jelent-e a házasságról való lemondás, vagy egyikük egészen konkrétan fogalmazott: védd meg magad, hogy te is normális életet élsz.

A fiatalok az egyházi szertartás mellett a polgári esküvő jelentőségéről, valamint a válás témakörében az egyházjogi kérdésekről is tettek fel kérdéseket, de egy huszonéves kérdező a spiritualitás témakört mélyebben érintve arra is kíváncsi volt, hogy a holtomiglan-holtodiglan után is meg-, illetve fennmarad-e a házasság szentsége.

Minden kérdésre választ adnak

A „Szólj be a papnak” programot 2017. februárjában Debrecenben rendezték meg először, amikor is fesztiválrendező fiatalok kitalálták, hogy egy kocsmai evangelizációra ökumenikus lelkészeket, papokat, parókusokat hívnak. Azt tapasztalták ugyanis, hogy a fiatalok körében nagyon sok olyan kérdés van, amely a spiritualitáshoz kapcsolódik, de mivel nincs élő kapcsolatuk sem egyházzal, sem élő pappal, lelkésszel, vagy szerzetessel, ezek a kérdések leginkább megválaszolatlanok maradnak. A fiatalok közvetlenül kérdezhettek a maguk nyelvén, így nem liturgikus térben, nem templomban, vagy olyan helyen, ahová bátortalanságuk okán nem járnak, egy öt alkalomból álló kocsmai evangelizációt rendeztek.

A rendezvény, ahol kulturált formában egy kötetlen beszélgetés keretében feltehették a kérdéseiket, olyannyira sikeres volt, hogy mára a magyar nagyvárosok szinte mindegyikében volt már ehhez hasonló rendezvény.