Pumát, kistigrist, medvét nevelt, most száz papagájjal foglalkozik

Mintha egy miniállatkertben járnék, tucatnyi dróthálós kifutóban hangosan csevegő színes papagájok hada fogad.

– El kell különíteni őket, mert párzási időben gyakran összeverekednek, s az élet-halál harc – mondja a házigazda Kresz Mátyás, akinek a hangjára előremerészkednek a méregzöld, sárga és mindenféle színű gyönyörűségek. Jön Peggy, a legméretesebb példány, egy piros Új-Guineai nemes papagáj, melynek a kéthetes fiókája is nagyobb más fajták kifejlett egyedeinél. Aztán bemutatkoznak az énekes ausztrál, az indiai Nagy Sándor papagájok is.

– Van, amelyiket csereberéltem és olyan is, amelyiket Hollandiában vásároltam meg – kapom a választ. A madarak rendesen produkálják magukat a vendégnek, de messze elmaradnak a ház előterében lévő pál­maházban, a minidzsungelben lakó dél-amerikai kékhomlokú amazon Dugótól és Spikeytól, az ugyancsak dél-amerikai Nap-papagájtól. Dugó egyébként csak a gazdáját tűri meg a közelében, kezén, fején, mindenhol jól érzi magát, és megállás nélkül mondja a magáét. Érthetően tud köszönni és olykor kőkeményen beszól, én például azt kapom, hogy: „Kollega, fejezd be!”

– Dugó az első hónapban minden alkalommal megcsípett, a hölgyeket pedig különösen nem kedveli, mert egy nő pálcával „nevelte” kiskorában. Aztán úgy sikerült betörnöm, hogy otthagytam az ujjam a ketrecében hadd csipje, harapja kedve szerint. Ezt követően nem bántott többé, a vállamra ült a tenyeremből evett – számol be a papagájidomításról Kresz Mátyás.

A hangosabb példányok, például a dél-amerikai amazon papagájok a madárházsor tetőterében élnek, mert túl hangosak lennének a szabad térben.

– Hogy kezdődött? Bálicsban nőttem fel kertes házban és négyéves koromban kaptam galambokat, hat esztendősen pedig kanárit. Aztán vadgalambokat fogtam be, a csereberével pedig hozzájutottam hullámos papagájokhoz. Ez egy végeláthatatlan folyamat lett, s egészen napjainkig tart. Akadtak közben extra időszakok is. Egy kis pumát, Dorist gondoztam két évig, később Samu, a kistigris került hozzám, egyszer még medvebocs is volt nálunk. A papagájok közt pedig akad olyan példány, amelyik 38 évet töltött már velem – ők egyébként 50-60 évig is elélnek.

Kresz Mátyás honlapot vezet, s ott számol be a madarakkal kapcsolatos újdonságokról. Mint megtudom, 8-10 hasonló díszmadártenyésztő van a régióban, de már leszálló ágban van az ágazat, ennél sokkal többen voltak egy-két évtizede. – Én hűséges leszek a madaraimhoz, amíg csak élek – összegez Kresz Mátyás, majd hozzáteszi, alig van utánpótlás, fiatal, lelkes, elkötelezett madárbarát egyre kevesebb akad.

Két kiló magot esznek naponta

Hogy mennyibe kerül a papagájokat etetni? Hát nem olcsó mulatság: speciális osztrák tápot kap, napi egy-két kilót együttesen a mintegy száz madár. A fiókák mást esznek (még költségesebbet), mint a szülők, s 32 féle magból álló keveréket adnak a „felnőtteknek”. Van abban minden, a legkülönbözőbb napraforgóktól a mogyorón, az édes cirokon, a somon át az apró magvakig, és lágy eleséget is csipegetnek. Meglehetősen költséges ez a magkeverék, hazai kínálatban ennek a takarmánynak 600 forint kilója, de minőségibb az osztrák változat. Továbbá akadnak egyéb kiadások is, például egy kis orvosi rendelőt is fent kell tartani a kisebb sérülések, betegségek gyógyítására.

A felesége gobelineket készít

Kresz Mátyás most 71 esztendős, és a díszpapagájokon túl tart kanárikat, cicát, kutyát is. Felesége Magdolna, ugyancsak nyugdíjas már, és szintén rendkívül különleges hobbinak hódol, gobelinképeket készít. Úgy 20x30 centiméteres nagyságú festményeket, több tízezer tűszúrással, egy ausztrál honlap leírása szerint. Ennek megfelelően döntően híres ausztrál festők képeit reprodukálja vászonra tűvel és cérnával, olykor százféle színárnyalatot elkülönítve a munkákon, de azért akad köztük még Leonardo da Vinci grafika is. A képeket egy-két évig tart elkészíteni, napi két-három órás intenzív tevékenységgel. Az elmúlt 23 évben mintegy 20 kép született ily módon.