Ember okozta klímaveszélyek: jégkorszak vagy felmelegedés?

– Füstje, vagy lángja van a globális felmelegedésnek?

– Klímakutatók körében nagy az egyetértés abban, hogy a folyamatok beindultak, s mindez emberi hatásra történt. Ennek a felmelegedés a legjobban érzékelhető része, ám az éghajlat több elemére is hatással van, például kiemelten a vízgazdálkodásra. A médiában ez eltérő módon csapódik le, szeretik úgy beállítani, hogy valójában ez a kérdés még vita tárgyát képezi és adjunk hangot az ellenvéleményeknek is. Ám tudni kell, hogy ilyen ellenvélemény igen minimális hányadát képezi a szakirodalomnak.

– Mi a legfőbb civilizációs ártalom? Az ózonréteg elvékonyodása, a szén-dioxid-kibocsátás, vagy a hőmérsékletnövekedés?

– Leszögezném: az ózonréteg vékonyodása, az üvegházhatás megnövekedése is egyértelműen emberi tevékenység eredménye. Az ózonréteg nem közvetlenül melegíti a Földet, az éghajlatot nem változtatja meg, de rendkívül veszélyes következményekkel jár. Úgy tűnik, hogy ezt a problémát megoldottuk az 1987-es Montreali Egyezménnyel, de maradtak azért kétségek, mert hullámokban az ózonréteg ismét elvékonyodik. A gázok kibocsátásának „köszönhetően” (és itt elsősorban szén-dioxidról van szó) pedig az üvegházhatás fokozódik, közvetlenül melegítve a Földet.

– Mi eredményez bizonyítottan magas szén-dioxid-kibocsátást? A kérődző állatoktól a rizstermelésig rengeteg dologról hallani.

– A kérődző állatokkal is vannak gondok, de azok a metánkibocsátást növelik. Ahogy nő a Föld népessége, emelkedik az életszínvonal, egyre nagyobb mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe, miután egyre több energiát használunk fel, és a kőszén, kőolaj, földgáz elégetésének ez az eredménye.

– Egyértelműen nő az átlagos középhőmérséklet?

– Itt is lehetnek kétségek, mert ha a Föld egészének a középhőmérsékletét vizsgáljuk, akkor a mérőállomások meglehetősen egyenlőtlenül helyezkednek el. Leginkább Európa és Észak-Amerika van jól felszerelve, ahol 200 éves adatsor áll a rendelkezésünkre. Az Antarktikán, vagy az Északi-sarkvidéken viszont csak 30 éve vannak adatok. Van ok az aggodalomra, a szakemberek szerint az utóbbi 100 évben egy fokkal emelkedett a középhőmérséklet.

– A jégkorszakokat illetően melyik szakaszban vagyunk most?

– Sokáig az volt az elképzelés, hogy elég hosszú idő eltelt már az utolsó eljegesedés óta, 10–12 ezer év után pedig újra lehűlés kezdődik. Ha nem lenne emberi hatás, akkor néhány ezer év múlva bekövetkezne az újabb ciklikus jégkorszak, ezt zavarja most meg az emberi behatás.

– Valóban elkezdődött egy össznépi környezetvédelem?

– Egyre több helyen a fiatalok, az általános és középiskolások kimennek az utcára a jövőjüket féltve, s ez talán hatással lesz a transznacionális vállalatokra, amelyek csak a gazdasági szempontokra figyelnek, s elképzelhetetlennek tartják az energiafelhasználás csökkentését. Az energiaracionalizálás más kérdés, azzal Magyarország is próbálkozik. Ennek lényege, hogy kevesebb energiával ugyanannyi jövedelmet állítsunk elő. Ez rengeteg innovációt, új technológiát jelent.

– Hogy áll Magyarország és a Kárpát-medence éghajlata?

– A legelfogadottabb elképzelés az, hogy a mediterrán éghajlat felé mozdulunk. Még nagyobb lesz a nyári hőség, gyakori aszályok várhatók, a csapadék pedig áttolódik az őszi-téli hónapokra. A nyár második felében, július-augusztusban a csapadék tehát tovább fog csökkeni. A kedvezőtlen tendencia leginkább az Alföldet érinti, ahol már most is nagy az aszály veszélye. Az állatvilágnak alkalmazkodnia kell ehhez, s látható, hogy szárazságtűrő fajták szállják meg a Kárpát-medencét. Például márványos poloskák, kínai harlekin katicák tömegben érkeznek és a villányi szőlőkben is jelentős gazdasági károkat okoznak.

– A földrajztudós az utcán is a klímahatásokat figyeli?

– Foglalkozom nap mint nap az időjárással, de egy-egy jelenségből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Bár az is igaz, hogy a szélsőségek növekedése a legkárosabb következménye a klímaváltozásoknak. Így lehet, hogy nagy szárazság lesz nyáron, de gyakrabban várhatók felhőszakadások is, olyanok, melyek villámárvizeket is okozhatnak.

– Hogy kapcsol ki egy földrajz­professzor?

– Szeretek utazni, ami főleg szakirányú konferenciákkal van összefüggésben. Van továbbá egy furcsa hobbim, mely talán páratlannak is nevezhető: idegen nyelvű madárhatározókat gyűjtök. Legutóbb lengyel nyelvűt sikerült beszerezni, a legelső példány pedig a Fidzsi-szigetekről származik. Több mint ötven ilyen könyvem van már, s ha bárhol megfordulok, keresem a helyi változatot. Az egyik kedvencem máltai nyelven íródott, s most éppen arab madárhatározóra vadászok. Igaz, hogy nem tudom elolvasni a többségét, de izgat a kevésbé ismert nyelvek írásos képe, a madarak latin megnevezése pedig mindegyikben szerepel, így lehetőséget teremt a különböző nyelveken a nevük összevetésére.

Három doktor van a szűk családban

Dr. Lóczy Dénes 1954-ben született Gyöngyösön, most 65 esztendős. Vámosgyörkön egy vasutas faluban nőtt fel, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban érettségizett 1973-ban. Az Eötvös Loránd Egyetem földrajz-angol szakán diplomázott 1979-ben és Budapesten a Földrajztudományi Kutató Intézet volt az első munkahelye, ahol 18 éven át dolgozott. Angolul, oroszul és németül is jól beszél. Pécsre 1997-ben került, ahol a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetében a Természetföldrajzi Tanszék vezetője lett.

A Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi tanár. Felesége, Reder Anna a PTE Bölcsészettudományi Karán a Germanisztikai Intézet docense. Fia, Dániel 35 éves, programozó matematikus Budapesten a Siemens cégnél. Nevelt lánya, Andrea 37 esztendős, most doktorált anglisztikából Ausztriában, az Innsbrucki Egyetemen.