Soha nem mondana le munkájáról

A tettyei terjesztési körzetet már sok éve Mucsi Zoltán látja el, munkája során számtalan embert ismert meg, azonban a pályafutása korántsem volt egyszerű. Postai kézbesítőként kezdte 1984-ben, majd egy szörnyű baleset során elvesztette az egyik karját.

– A sportnak köszönhetem az életem, ugyanis rendszeresen birkóztam akkoriban, így ahelyett, hogy elájultam volna a balesetben, hidegvéremet megtartva kiszabadítottam magam és segítségért mentem – mondta. Ezt követően egy darabig újságárusként dolgozott Pécs több városrészén is, de érezte, hogy ez nem neki való, így lett belőle terjesztő. Eleinte a gyermekei iskoláztatása miatt vállalt munkát, azonban annyira megtetszett neki ez a tevékenység, hogy már semmi pénzért nem hagyná abba.

Mint mondta, nagy szabadságot nyújt számára ez a munka. Igaz, háromnegyed kettőkor kel, de cserébe minden nap gyönyörködhet a Tettyén a város fényeiben. Elmondása szerint kelhetne akár fél ötkor is, de így gyorsan kihordja a Dunántúli Naplót, és mehet haza aludni. A munkája során többször találkozott az éjszaka folyamán rókákkal, de kedvencei a huhogó baglyok.

– Előfordult, valaki megvárta, hogy személyesen vehesse át az újságot. Mindig különleges érzés számomra, ha nem csupán a postaládába dobom az újságot, hanem személyesen az olvasó kezébe adhatom – fejtette ki Zoltán.