Tőlük vettünk búcsút 2018-ban

Januárban hunyt el Kismányoky Károly, aki fotósként, képzőművészként és tévés szakemberként egyaránt meghatározó alakja volt a pécsi kulturális életnek.

Májusban tragikus hirtelenséggel ért véget Vertetics István élete. A sportág pécsi legendája vezetőedzője volt annak a csapatnak, amely 1992-ben a fővárosi hegemóniát megtörve a vidék és egyben a baranyai megyeszékhely első aranyérmét szerezte női kosárlabdában.

Júniusban feladta a harcot a gyilkos kórral Toller Tünde. A néha szocialista városvezető, Toller László özvegye férje halála után sem adta fel a küzdelmet a sorssal, kisfiúkat kellett egyedül felnevelnie. Egy kis baranyai település, Nyugotszenterzsébet alpolgármestereként a közösségért tevékenykedő Toller Tünde szervezetét is megtámadta a rettegett betegség, több alkalommal is átesett kemoterápiás kezelésen, de nem sikerült legyőznie a kórt.

Júliusban két sportembert veszítettünk el. Szintén drámaian fiatalon, mindössze 17 évesen hunyt el Szentpáli Bence kosárlabdázó. A Rátgéber Akadémia junior csapatának játékosa tavaly májusban, Székesfehérváron még csapatkapitánya volt az Országos Kadett Döntőn szereplő pécsi csapatnak, ám sajnos egy nagyon ritka, ám annál agresszívebb kór támadta meg a tehetséges sportoló szervezetét.

A hónap végén Herke Imre, a PMFC egykori vezetőedzője távozott idő előtt. A mindig jó kedélyű tréner még az első osztályban is irányította a piros-feketék felnőtt csapatát, 1996-ban tizenöt mérkőzésen tevékenykedett vezetőedzőként, 1998-ban pedig három másodosztályú, NB I. B-s találkozóra „ugrott be”. Évekig dolgozott az utánpótlás-nevelésben, sokáig utánpótlás-szakágvezető volt a klubnál. Egy ideje már nem a PMFC foglalkoztatta, legutóbb a PEAC-nál számítottak edzői munkájára.

Októberben ugyanazon napon két ismert személy is örök életre szenderült. A Kazinczy-díjas, Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Bőzsöny Ferenc nyolcvannyolc éves volt. Róla kevesen tudták, hogy Pécsen született. Már rádiósként vették fel az ELTE magyar-történelem szakára, majd újabb három év angol szakos tanulmányok után magyar nyelvészetből doktorált.

Mattyasovszky Zsolnay Tibor életének 101. évében hunyt el a kanadai Toronto városában. Ő volt az utolsó tagja annak a generációnak, amelynek még aktív szerepe volt a Zsolnay-gyár életében. Állam- és jogtudományi diplomájának megszerzése után az a sors várt volna rá, hogy ő is a család kerámiagyárának vezetésében vegyen részt. Azonban közbejött a II. világháború, amelyben egy lovas század vezetőjeként harcolt és szerzett kitüntetést, majd 1947. októberéig szovjet hadifogságban volt Örményországban. Hazatérte után csak rövid ideig dolgozhatott a gyárban annak 1948-ban történt államosításáig. Minthogy nem voltak illúziói jövőjét illetően, kivándorolt, és 1951-ben Montrealban telepedett le, ahol könyvelői képesítést szerzett.

November elején halt meg Szolcsányi János professzor, az egyik legelismertebb pécsi tudós, Széchenyi-díjas farmakológus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa, a magyar farmakológiai kutatások kimagasló alakja, számos gyógyszer kidolgozása fűződik a nevéhez.

Több, országosan is ismert közéleti személyiség is távozott

A magunk mögött hagyott esztendőben hunyt el – a teljesség igénye nélkül – Aczél Endre újságíró, Demján Sándor nagyvállalkozó-üzletember, Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, Kerényi Imre színházrendező, Kulcsár Győző olimpiai bajnok vívó, Lázár Bence labdarúgó, Princz Gábor bankár, a Postabank egykori vezérigazgatója, Palotai Károly olimpiai bajnok labdarúgó, játékvezető, Szepesi György sportújságíró, a legendás Aranycsapat „tizenkettedik játékosa”, Tahi-Tóth László színművész.