Csak pozitívan ír és fest, s a Balatont is átússza Pongrácz Éva Zsuzsanna

– Hamarosan a 75 éves lesz, de még mindig lenyűgöző megjelenésű. Mi viszi előre a pályán?

– Csak pozitív gondolatok, valamint az, hogy amire egyszer igent mondtam, arra később soha nem mondtam nemet.

– Mióta aktív alkotó?

– Már hároméves koromban feltűnő rajzokat készítettem. Olajfestményekkel pedig a gyermekeim felnevelése után kezdtem el foglalkozni: a kilencvenes évek elején volt az első kiállításom.

– Nemzetközi sikereket ért el a komlói roma gyerekek rajztanításában. Mi volt a sikereik titka?

– Véletlenek sora. Ezek a gyerekek Kossuth-akna mellett, az erdőszélen vályogházakban nőttek fel. A szabadsággal teli életük hihetetlenül élménygazdag volt és ez köszönt vissza a munkáikon, nem csoda, hogy Indiától Japánig díjazták a képeiket.

– Így került kapcsolatba Indiával és Japánnal?

– Korábbi ez a szerelem. Nagyapám könyveit lapozgatva mindig ebbe a két országba készültem és ellesett mintáikból rajzolgattam apró kövekre. S jött megint a véletlen. Egy indiai milliomos pályázatán kétezer magyar jelentkező közül kiválasztott lettem, és eredeti környezetben festhettem triptichont az ottani holdkultuszról. Pár éve újra kint jártam, és bebarangoltam az összes Baktay Ervin által megírt és lefotózott templomot, valamint az időszámítás előtti barlangtemplomokat is. Utóbbiak olyan hatással voltak rám, hogy amíg csak élek, ezt fogom megörökíteni.

– És Japán?

– Véletlenül, egy családi jó barát jóvoltából mentünk ki a lányommal, aki azóta már antik kimonókat gyűjt. Én pedig beutaztam az országot, rengeteg ihletet kaptam. Van egy másik vonal is, a lányom fotózásokat is szervez külföldieknek hazánkban. Egyszer a Balatonra, ahol az év jelentős részét töltöm a 160 éves falusi parasztházunkban, betoppant egy ilyen fotós csoporttal. Közülük egy amerikai úr rám csodálkozott, hogy pont ilyen modellt keres. 2016-ban pedig már én mosolyogtam Tokióban mindenfelé hatalmas plakátokról farmerben és hímzett fehér ingben.

– Mekkora a Pongrácz-életmű?

– Ez a most látható néhány szakrális tárgyú kép csak szűk része a munkáimnak. Most lesz Baján életműtárlatom, hetven méretes alkotásból és freskó pannókból. Hozzátenném, a festészettel nem fogok soha leállni.

– És az írással?

– Korábban az egyetemnek számtalan könyvrészletet írtam. Született tankönyvem a roma gyermekek festészetéről, készült művészeti trilógiám, most pedig a szellemi örökségemet, a családom történetét dolgozom fel.

– Mi van a képeken, a könyveken túl?

– Fonyódról gyakran átúszom a Balatont és olykor egy R26-os váltó nélküli biciklin elkarikázom Badacsonyig meg vissza.

Tanított 40 évig

Pongrácz Éva Zsuzsanna 1944-ben született Pécsett. Az Egyetem utcai általánosba járt, a Művészeti Gimnáziumban érettségizett, a tanárképzőn diplomázott magyar-rajz szakon, majd a médiaismeret-filmesztétika szakot is elvégezte. Lantos Ferenc és Bizse János a legfőbb mesterei. Komlón tanított 10 éven át roma gyerekeket, az ANK-ban volt műhelyvezető művésztanár újabb 10 éven át, aztán 18 éven keresztül az Illyés Gyula Iskolában és a Berze-Nagy János művészeti iskolában tanított. 2007-től nyugdíjas. Két gyermeke van, Gábor 45, Éva 40 éves.