Az idei évben különös figyelmet kaphat a tankönyvosztás

Szüleim pedagógusok voltak, ilyen formán nekem többször és több módon is kijutott a tankönyvosztás öröméből. A falusi iskolában minden augusztus végén nagy esemény volt, amikor megérkeztek a következő tanévre szóló új könyvek. Mindig szívesen segítettem a szortírozásukban, a csomagok összerakásában. Nem csak azért, mert felelősségteljes feladatnak tartottam, hogy minden paksamétába minden tantárgy könyvéből jusson, nem csak azért, hogy arányosan oszoljanak el a használt, akár korábban már többeket kiokosító  darabok, de azért is, mert volt a műveletnek egy bizalmasan izgalmas része. Faluhelyen ugyanis szinte minden gyereket ismertem, tudtam, hogy melyik kupacot ki fogja majd megkapni.

Már szülőként segítve vettem részt az egyik legnagyobb pécsi iskola egyik augusztusi tankönyvprojektjében. Lévén szó hat-hétszáz egységcsomagról, itt már esély sem volt a személyes szálak alakulására. Ettől függetlenül maradandó élmény volt a könyves kaláka, ha másért nem is, azért mindenképpen, mert saját gyerekeim tankönyvkupacai is átmehettek a kezemen.

A múlt kedves emlékei mellett az idei tanév aktualitásai, ha tetszik, új kihívásai jutnak eszembe a napokban esedékes tankönyvosztás kapcsán. A gyarapítható tudás, ismeretek hagyományos közvetítői rövidesen minden tanköteles diákhoz eljutnak. És rajtam kívül valószínűleg még sokan bíznak abban, hogy a korábbinál nagyobb, koncentráltabb figyelmet is kapnak.