A könyvekkel csodálatos utazásban lehet részünk

Nem tudom megmondani, hogy mikor szerettem bele az olvasásba, de az biztos, hogy amikor először fogtam a kezemben könyvet, és még egy betűt sem ismertem, már akkor kialakult egy kapcsolat köztem és a nyomtatott kötetek között. Még egy fotó is született arról, hogy egy Karl May könyvvel a kezemben vigyorgok a fényképezőgépbe. Meglepő fordulat, de a későbbiekben egy kötetet sem olvastam el minden idők legtöbb könyvet eladó német írójától. A vadnyugat és az indiánok valahogy sosem tartoztak a kedvenc témáim közé.

Olvasni jó! – ezt a mondatot előttem már szerintem több millióan leírták, és sokaknak már a könyökén jöhet ki ennek a kifejezésnek a folyamatos ismétlése. De nem lehet mit tenni, hiszen ez egy örök érvényű dolog, hiszen a könyvekkel csodálatos utazásban lehet részünk. Új világokat ismerünk meg, a lapokon olyan gondolatokat találunk, amelyek segítenek átlendülni egy-egy szituáción vagy megerősítést lelünk általuk.

Ha már könyvek, akkor nem szabad elmennünk szó nélkül amellett sem, hogy vannak, akik az új, frissen nyomott kötetekre esküsznek, de vannak, akik a régi, már több kézben megfordult könyveket kedvelik. Ilyen könyvek találhatók a pécsi vasútállomás várótermében is, amelyek új gazdájukat várják.

Lucy Maud Montgomery A Mesélő Lány című duológia második részében így ír egy használt könyvről: „ – Ezerszer jobban örülök ennek a könyvnek, mint egy újnak. Ez a könyv az övé volt – százszor is végigolvasta, szerette, barátságot kötött vele.”

Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nem csak a könyvek lapjai rejtenek egy új világot, hanem maga egy-egy régi kötet is, aminek kopottas borítója, szamárfülezett oldalai, megsárgult lapjai is egy másik világról mesélnek, az előző olvasóéról.