Egyre melegebbek a nyarak és enyhébbek a telek

A klímaváltozás hatásai már a Mecsekben is egyre jobban érzékelhetőek. A hegység egyharmadát adó, amúgy igen agilis és terjeszkedő természetű fafajta, ami kiváló tüzelő is, már nem érzi jól magát a hegységben. 

Anno a bükknek kulcsszerepe volt abban, hogy a Mecsekben egykor egy különleges iparág, az üveggyártás virágzott. Szakértők mondják, hogy a műhelyek egy szekérnyi kvarccal akár egy hónapig is eldolgozhattak. Az ásványokat könnyebb volt mozgatni, mint a kemencék fűtéséhez használt fát. A 18. század végén, a 19. század elején épült huták ezért olyan helyre kerültek, ahol bükk és víz is volt bőven. 

Később a gazdasági szükségszerűség – a pécsi bőrgyártás felfutásával – immár azt diktálta, hogy a tölgy, azon felül is a cser legyen az áhított fafaj. A klímaváltozás korában pedig az ezüst hársnak állhat a zászló a Mecsekben. 

Az elmúlt hónapokban visszatérő jelleggel foglalkoztunk a környezet változásának szűkebb pátriánkban tapasztalható jeleivel és a lehetséges megoldásokkal is. Ilyen téma volt a szélsőségeknek ellenálló szőlőfajták nemesítése, az aranysakál elterjedése, amely kutyaféle mintegy harminc év alatt az egész megyét belakta. Szintén írtunk az inváziós szúnyogfajok egyike, az ázsiai tigrisszúnyog itteni populációjának idei berobbanásáról, továbbá mindennek lehetséges közegészségügyi következményeiről. Mindezt egymás mellé téve sajnos kijelenthető, hogy minden egy irányba mutat, és nem lehet nem tudomásul venni.