Kilőttek a pécsiek a hazai foci nagyágyúi elé

A piros-fekete klub fél évszázados története tartalmazott bőven hideget-meleget. A sikerekből a PMSC-nek a ’80-as években jutott ki a legbőségesebben, bajnoki ezüstöt, kupagyőzelmet érő meccseken köpködte a lelátó betonjára a szotyit a nagyérdemű. Rendre jócskán tízezer fölött, és most nem a szotyik számára gondolunk. Jómagam is éppen ebben az érában bontogattam gyakornoki szárnyaim; első nemzetközi tudósításomként az emlékezetes Manchester-látogatás során. 

Aztán, a Munkás Sport Mecsek Futballá avanzsálását követően adhattunk hírt emlékezetes, bár kevésbé jeles sztorikról is, hogy csak a Gázszer-ügyletet idézzük meg az évtized közepéről. Annál csúnyább csak húsz évre rá a Matias visszasorolása volt a megyebajnokságba, megspékelve a pécsi foci koporsójának pályába döngölésével. 

Ám a poraiból újjáéledő, folyamatos felfelé menetelés mára régóta vágyott, mégis szinte csak titkon remélt magasságokba emelkedett. A PMFC ma a magyar foci olyan nagyjai előtt vezeti a másodosztályt, mint az MTK, a Haladás, a DVTK vagy a Győri ETO. Ráadásul 12 kör után egyedül veretlenül! És mert evés közben jön meg az étvágy, szinte már látjuk is lelki szemeinkkel Újmecsekalján a bajnok­avatót. Tudva, persze, hogy még ennek a pontvadászatnak is messze a vége, a bizalmat csak azért is megelőlegezve, egy új Manchesterrel a nemzetközi kupában. És az már csak természetes, hogy azt a meccset a vadonatúj PMFC-stadionban, tizenötezredmagammal szeretném végigszotyolázni megint!