Az alapítványnál kapott iránymutatást, értékeket viszi tovább Szabadi Zoltán

Szabadi Zoltánt mintegy 15 éve műtötték és kezelték agydaganattal, a Tölösi Péter Alapítványtól kapott testi, szellemi és érzelmi támogatást hivatásában, a felnőtt otthoni hospice ellátásban kamatoztatja. 

– Miként került kapcsolatba az Alapítvánnyal? 

– 2008-ban agydaganatot diagnosztizáltak nálam. Annak ellenére, hogy ekkor 19 éves voltam az utógondozás - a műtét és az aktív onkológiai kezelések után - a Tölösi Házban zajlott Szűcs Rozália doktornőnél. A doktornő rendkívül magas szintű szakmai tudása mellett alázattal, szeretettel adta meg azt a gondoskodást, odafigyelést amire akkor szükségem volt. A ház többi dolgozóját is nagyon fontos megemlíteni, itt gondolok a menedzserre, a pszichiáterre, a szociális munkásra, a gyógytornászra, és a takarítónőre, akik mindig mosolyt csaltak az arcomra, valamint készségesek voltak felém. Ez a mai napig így van. 

– Az elejétől kezdve reménykedett, pozitívan állt a betegségéhez? 

– Igen, ez köszönhető elsősorban édesanyámnak és édesapámnak. De aki nélkül nem sikerült volna az a Jóisten, aki olyan segítő embereket, szakembereket biztosított számomra, akik a pozitív gondolkodásom kialakulásának szerves részei voltak. 

– Hogy alakult az élete ezután? 

– A kezelések aktív szakaszának végéhez érve, mondhatni újjászülettem. Teljesen más lett az értékrendem, az attitűdöm, a fontossági sorrendem, valamint az apró örömök értékelődtek fel az életemben. 2017 novembere óta dolgozom az otthoni hospice ellátásban ahol legfőképp az előrehaladott állapotú, daganatos betegekkel foglalkozom. A mai napig is többször beszélgetek Szűcs Rozália doktornővel, az életről, a szakmáról, ezen belül betegségek kimeneteiről, előfordulási arányairól stb. Mind a Tölösi Péter Alapítványnál, mind a Gyermekonkológián nagyon sok pozitívumot kaptam. A kezelésem egy éve alatt tulajdonképpen felnőtté váltam. Nagyon sok mindent átértékel az ember, amikor ezt az utat adja neki az élet. Amennyiben ebből jól tud kijönni, akkor nagyon elgondolkodik az élet valódi értelméről. 

– A gyógyulás után milyen út vezetett a segítő szakmáig? 

– Érettségi előtt álltam és nem igazán tudtam, hogy hogyan tovább. Majd a Jóisten mutatott egy másik utat. A kezelések ideje alatt az fogant meg bennem, amit kaptam azt vissza kell adnom, és valamilyen módon másokon kell majd segítenem. Leérettségiztem, majd ápoló képzésben vettem részt. Dolgoztam két évet Ausztriában, idősgondozásban, majd amikor hazajöttem A PTE BTK szociális munka szakán diplomát szereztem. Jó pár területen kipróbáltam magam majd egy álláshirdetés során eljutottam a hospice-ig. Az idő múlásával úgy érzem ez az a terület, amiben jól érzem magam. Úgy vélem megtaláltam egyik fontos célomat, ahol az előrehaladott állapotú betegek hátralévő útját próbálom meg könnyebbé, szebbé, méltóságteljesebbé tenni. 

– A munkájából fakadóan a traumatikus helyzeteket hogy tudja feldolgozni? 

– Amikor kontaktusba kerülök a betegekkel, családtagokkal tudom, hogy a beteg meg fog halni. Elsősorban nem is a halál meglétére próbálok koncentrálni, hanem hogy addig mit tudok tenni, és azt helyezem a tevékenységem fókuszába, amikor a haldokló már készül elhagyni földi pályáját akkor az elmenetelre helyezem a hangsúlyt. 

 A munka után hazaérve pedig a két iker fiam az életet jelképesíti meg számomra, így a mérleg nyelvét ki tudom egyenlíteni. 

– Az alapítvány szellemiségét tehát így viszi tovább. 

– A Tölösi Háztól kapott pozitív impulzusokat viszem át a magánéletembe és a munkámba is. Ám a pozitívum és a siker az otthoni hospice-ban más értelemmel bír. Az előrehaladott állapotú betegeknél az a pozitív, amikor a beteg szerető családi környezetben van, ha sikerül tüneteit csillapítani, és az elérhető kívánságokat teljesíteni, nekünk az a siker, ugyanis a siker itt más fogalmat és értelmet nyer, de az ellátás pont ettől lesz szép. 

Tölösi Péter Alapítvány Rehabilitációs Központ 

www.tolosialapitvany.hu 

Bankszámlaszám: 10402427-24213529-00000000 

Adószám: 19031518-2-02