Mohács és környéke csak a helyi horgászokat látja szívesen?! - teszi fel a kérdést olvasónk

Sok kedvcsináló történetet hallottunk arról, hogy a halászat betiltása óta mekkorát változott a Duna halállománya (is), s így a folyón ismét élvezetes a horgászat. Nosza, felkerekedtünk, amolyan előőrsként, hogy egy későbbi, több napos túra előkészítéséhez feltérképezzük a lehetőségéket, kiválasszuk a megfelelő helyet. Miután nagyon sok szépet hallottunk Mohácsról, úgy határoztunk, a városnál és környékén próbálunk szerencsét. Helyismeretünk nem lévén, próbáltunk térképeket beszerezni, kimondottan a partról, az oda vezető utakról, ilyeneket azonban egyáltalán nem lehet kapni, legalábbis nekünk nem sikerült.

Maradt tehát a világháló, meg az érdeklődés a helyieknél. Az gyorsan kiderült, hogy közvetlenül Mohácson, különös tekintettel a magasabb vízállásra, nem is érdemes keresgélni, a csónakkikötők gyakorlatilag minden alkalmasnak tűnő helyet elfoglalnak, de ez másutt is így van, ahol élénk a vízi élet. Javasolták azt is, próbálkozzunk a várostól délre, de oda leginkább csak terepjáróval érdemes elindulni. Ilyenünk nem volt, de azért nem adtuk fel, elindultunk északi irányba, Dunaszekcső felé. Ott először a Csele-patak torkolatánál álltunk meg, ám a hely szinte teljesen beépült nyaralókkal, s csak egy kis partszakasz volt megközelíthető, amit nem találtunk megfelelőnek. Tovább is álltunk, a "bári kövezés" volt a következő állomás, ami éppen víz alatt volt, közvetlenül mellette pedig egy néhány méter hosszú, ideálisnak tűnő, homokos partszakaszt találtunk, amit azonban más horgászok már elfoglaltak. Próbáltuk bejárni a partot, ám ott - s ez volt az igazán megdöbbentő - azzal szembesültünk, hogy az oda vezető utat magántelkek zárják el, méghozzá sorompóval, kerítéssel. Hát ez mégis hogy!?

A pohár végül akkor telt be nálunk, amikor a Telelő nevet viselő holtágat próbáltuk megtalálni, amelynek eredeti állapotát néhány éve több százmillióból állították helyre, azonban tábla azt sem jelölte, a nemzeti park honlapján feltüntetett GPS-koordináta pedig egy földút közepére kalauzolt bennünket.

És akkor itt elég is volt. Nem értjük, hogy a csodás természeti értékek megközelítési módjai miért titkosítottak a környéken, miért nem segítik infókkal az oda látogatókat. 

De sebaj, keresünk más helyet, ahol talán szívesebben látják a vendéghorgászokat.

Név és cím a szerkesztőségben